Fandom: BBC Sherlock
Tartalom: Hát rámondhatnám a korhatárt az utalások miatt szerintem. De annyira vészesen mégsem. Semmi nem történik benne, csak Sherlock szépen átveri kedvesét, mert ő unatkozik. De előtte kedvenc hobbijának él, megfigyeli sokadjára Johnt.
Páros: Johnlock
Egyebek: A képet komolyan fogalmam sincs honnan szedtem. Már olyan régóta ittt pihen a gépemen, szóval ha valaki tudatni akarja velem, vagy azt akarja, hogy szedjem le, bátorkodjon a chetet vagy emailt használni/küldeni. Köszönöm.
Egyébként abszolút kezdőnek mondhatom magam a fandomban, mert csak ez az egy történet próbálkzásom van, szóval senki ne akarjon máglyára, ha ez sem igazán üti meg a mércét. De írni élveztem. Fluff. Humor. / És utóíratként köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem a hibákra Hard Candy ;w; örök hálám. /
Sherlock Holmes a híres detektív, aki a Baker Streeten él, nem szereti az érzelmeket, ezzel ellentétben viszont határozott és egyáltalán nem kiegyensúlyozott kapcsolatban él a lakó társával Dr. John Hamish Watsonnal, aki ezt a semmiképp sem akarja tudatni a világgal.
Nos ez az ember - vagy valami hasonló, senki nem biztos benne mi valójában - a nappalijában ült és szokás szerint kedvese laptopját használta. John hozzá tenné, hogy szokás szerint nem kérte el, csakhogy ő pont akkor lépett ki a konyhából egy csésze frissen főzött teát tartva a kezében. A kellemes, oly' jól ismert illat belengte az egész szobát.
- Valami új ügyet keresel? - kérdezte és óvatosan leült a fotelbe, pontosan az angol zászlós párnára. Jobb lábát a balra tette és bele kortyolt az italába. Szemei alatt mély ráncok húzódtak, de nem zavartatta magát. Sherlock mellett bárki hozzászokik az alváshiányhoz. Még ha nem akar, akkor is.
- Nem, megfigyelek - vágta rá, szinte gépiesen.
- Oh és mit? - újabb korty.
- Téged.
- Parancsolsz? - ráncolta össze a homlokát.
- Vagyis megfigyelem a kábé fél órával ezelőtti énedet.
- Fél órával eze- Mivan? - zavartan csuklott el a hangja, közben letette a csészét. - Fél órával eze-
- Igen, John. Tisztában vagyok vele, hogy mit csináltunk fél órával ezelőtt. Ott voltam magával. Az ágyban. Meztelenül.
- Oké, Sherlock fejezze be - Watson érezte, hogy társa kezdi feldühíteni, vagy inkább zavarba hozni. Ő maga sem tudta igazán. Idegesen harapdálta az ajkát.
- Felvettem az egészet egy rejtett kamerával - felállt és mintha az előbbi egy semmit sem jelentő mondat lett volna indult el, hogy magának is öntsön a teából. Ha már John nem tudott...
- Hogy mit csináltál? - csattant fel idegesen és a hajába túrt. - Sherlock mi a francért?
- A reakciók - válaszolta egyszerűen, majd ismét leült, immáron a másikkal szemben. Kavargatta a teáskanalat, az néha halkan csapódott a bögre oldalának; és szokásához híven megfigyelte John arcának minden rezdülését.
- Hogy micsodák? - a homloka ismét ráncba szaladt.
- Közben természetesen nem tudom olyan jól megfigyelni. Mármint mikre vagy érzékeny, vagy mik a gyenge pontjaid, vagy mi izgat igazán fel? - sorolta és abban a pillanatban John Watson félrenyelte azt a maradék teát is. - Minden rendben? - érdeklődött közömbösen míg társa majdnem megfulladt.
- Sherlock, tudja, mi lesz, ha ezt mondjuk bárki megtalálja és esetleg megnézi? - utalt a kisfilmre, amin rajta volt nagyjából az összes tény ahhoz, hogy akárki bebizonyítsa, hogy John igazából mégis meleg, vagy hogy Sherlock Holmesnak vannak érzelmei és számít valaki a számára. Az utóbbi tragikusabb lett volna.
- Kiderülne az igazság.
- Az egy dolog, de... - mély sóhaj. - Shelock, nézd, én nem azt akarom, hogy az emberek egy pornófilmből tudjanak a kapcsolatunkról.
- Te azt akarod, hogy egyáltalán ne tudjanak róla. És könyörgöm pornófilm? Édes kevesek vagyunk mi egy olyanhoz, vagyis te meg sem közelíted, javítom magam.
- Igen, jól gondolod, azt akarom, hogy erről ne tudjon senki.
- Miért ne? - Sherlock feszegetni akarta a határokat. Ő tulajdonképpen magasból tojt az egész ügyre, csak arra volt kíváncsi, hogy John miket talál ki, azért, hogy megőrizhessen egy titkot olyan előtt, aki tud az egészről, esetleg benne is van. Tesztelte.
- Mert nem akarom, hogy azt higyjék az emberek, hogy meleg vagyok.
- Homofób vagy? - magában röhögött.
- Nem, ezt nem mondtam. - tiltakozásképp felemelte a kezét.
- Akkor meg miért lenne gond beismerni a világnak is, hogy teljesen és visszafordíthatatlanul belém zúgtál? - sakk és matt. Bántó, fájó és mardosó gondolat, de John semmi olyan kifogást nem talált, ami kihúzhatná a pácból, hazugságot gyártani meg túlságosan fáradt volt, révén, hogy az óra pontosan hajnali kettőt mutatott és ahelyett, hogy kényelmesen aludna a saját hálójában itt kell beszélgetni a pasijával, arról, hogy miért ne tegyen közzé egy filmet a szeretkezésükről a világhálón? Zseniális.
John nem tudott semmit sem mondani, csak mereven bámulta a padlót és megállapította, hogy Mrs. Hudson felporszívózott, amíg ők egy újabb rejtélyt oldottak meg.
- Nyugi, csak egy teszt volt. Most is csak a kíváncsiság hajtott, meg a megfigyelés iránti vágyam. Mondtam már, hogy roppant könnyű zavarba hozni? - megeresztett egy rendkívül önelégült, mondhatni rendkívül Sherlockos vigyort.
- Nem figyeltél már meg eleget? - sóhajtott a másik, közben felállt és a hálószobába imbolygott, útközben a mosogatóba rakta mindkét csészét, mert Sherlock az asztalon hagyta és úgy vetette be magát az ágyba.
Egy ideig még csak némán feküdtek egymás mellett, majd a hosszú és kínos csend után, ami eddig úgy feszült közöttük, mint valami olcsó damil, John szólalt meg először.
- Ugye nem is volt semmiféle film? - mély és beletörődő sóhaj volt.
- Remek következtetés Mr. Watson - vigyorgott és magához ölelte. John egy szemforgatás kíséretében bújt hozzá és belélegezte a kissé dohányfüst szagú illatát, megállapítva ezzel, hogy megint megtalálta az eldugott cigarettáját. - Én pontosan tudom, hogy hol vagy érzékeny, melyik az a pont, ahol a legjobban felizgathatlak és melyik az a pillanat, amikor a legelesettebb vagy, én mindent tudok rólad, John.
Az említett inkább válaszra sem méltatta, helyette inkább lehunyta a szemeit és megígérte magának, hogy másnap új helyre dugja a cigis dobozt.
szia! húha, most nagyon kötözködőnek fogok tűnni, ezért előre is elnézést kérek, de nem rossz szándékkal teszem :)
VálaszTörlés1) nem Bakery street, hanem csak Baker
2) a történet alatt változik az igeidő: hol múltban írsz, hol jelenben
3) de ugyan változik a megszólítás is: hol tegeződnek, hol magázódnak.
4) valamiért kétszer van beillesztve a novella közvetlenül egymás után, ráadásul a zárómondatok különböznek.
ezek eléggé zavaró hibák, amik igencsak rontják az olvasás élményét, legközelebb fusd át jobban a kész novellát, h ezeket ki tudd szűrni :) Ű
az alapötlet egyébként aranyos, nekem tetszett, mert kissé kifordítva ugyan, de igen csak sherlockos; kíváncsi és szemét :)
szóval ha legközelebb jobban odafigyelsz a hibákra, akkor sokkal élvezhetőbb lesz a novella :)
Szia, köszönöm szépen a kritikát ;w; Oké igazából egyre jobban bírom őket, mert csak segíteni akarnak *csillog xd*
TörlésÉs, de szégyen még az utca nevét sem tudtam normálisan leírni. *elbújik örökre*
Egyébként nagyon köszönöm, ki is javítom őket ^^"
nem szégyen, dehogy az! tényleg csak rávilágítani akartalak a hibákra, de hidd el, nálam is lehet találni, és még csak nagyító sem kell hozzá :) tudod, más szemében a szálkát... ;) szóval nem vészes, ne aggódj :D gyere elő, ne bujdoss, inkább irkálj nekünk még szépségeket :D
TörlésHát én elkezdtem olvasni nálad is és úristen. Nagyon.Nagyon.Nagyon. Jól írsz.
TörlésPersze, köszönöm ;u;
Uuuuuuuuu, cuties.~~ C: <3
VálaszTörlés