Totus mundus agit histrionem

Fandom: Avengers 

Tartalom: Egy Au szösz, amit hirtelen felindulásomból írtam. Elvont, értelmetlen, blablabla. Képeket meg szeretek szerkeszteni. Loki színpediszínész. 

Páros: Thorki 

Egyebek: A cím latinul van; Színház az egész világ. Egyébként rájöttem, hogy azt a kevés latin szakkörön szerzett tudásomat nem ártana kamatoztatni a címekkel. Igaz én csak a közmondásokat szeretem. Hurt/comfort. Másrészt sokan mondták, hogy írjak még Thorkit. Szóval bocsánat  tessék-lássák. A blogdesign meg most nem rózsaszín és barna! Elértem ezt is! 

- Nem kell megölnöd őt, Loki. Kérlek, kérlek, erre semmi szükség. Na, látod, shh, gyere ide. 

Loki engedett a hamis szavaknak, nyugtatgató ölelések, suttogások illuminált, homályos kavalkádjának és csendben marcangolta magát tovább, tovább, tovább. 

Döntések, döntések, dübörögnek, vágtáznak, apró csontok töredékei, mind-mind a lelkünk karcai egyre több, több, több. Thor egy sebtapasz, támasz, bíró, testvér, szerető, szerelem, elhalványodott pislogások, csendes bágyadt érzelmek, oh, a suttogások, üvöltések és csak vágtatnak tovább szilajon.

Loki színész volt, így nyilatkoztak róla a lapok, a tévé, a világ. 

Nem tudod, hogy eljátssza a szerepét, vagy átélte, vagy igazából, az-e ő és a civil életét játssza meg nekünk? 

Amikor a színpadon állt, világot, univerzumot, mindenséget teremtett és kénye-kedvére játszott, szerepelt, vérzett, nevetett, hörgött, vagy éppen üvöltött fájdalmasan, könyörgött összekulcsolt kezeivel, görcsösen rángatózott, s közben hiába imádkozott, hisz őt úgy sem hallgatja fenn senki. 

A nézők előtt meghajolt, de sosem teljesen. Sosem hajtott fejet. Mindig csak felfelé nézett, rájuk, térdei behajlottak. 

A közönség feláll, tombol, fütyülnek, a taps az egész hatalmas színházban hallik, felkúszik a márvány falakra, egészen a plafonig és visszhang. Áldott, állandó, gyönyörű visszhang. Loki pedig ott áll középen és csak vigyorog. Lélegzetelállító, magasztos, oh, magasztalják, imádják, mint egy Istent. 

Thor másnap csak Loki vérrel, bűnnel, bódulattal teli ingét látja a mosogatóban, míg ő ott áll az ajtófélfának támaszkodva és pontosan ugyanúgy vigyorog, mint a színpadon. Gyöngyfogai kivillannak és szemeiben ott kavarog valami, ami ijesztő, földöntúli, rémes, borzalmas és annyira meghökkentően igazi, hogy Thor nyel egyet.
Loki megvonja a vállát, eltűnik a mosoly, eltűnik az igazi énje, visszakerül a maszk. Begyakorolt mondatok, szavak, hangok, jelek; álca.
- Valóban - szól, belül önfeledten kacag. - Thor. Színház az egész világ? Nem gondolod, hogy inkább a világ egy nevetséges színjáték? Egy komédia.
Thor nem szól semmit, leguggol és berakja az inget a mosogatóba.