jaj-a-haj

Fandom: Harry Potter sosem hittem volna, hogy ez megtörténik. 
Tartalom: Malfoy és Harry randevúznak Párizsban és mindenki nagyon boldog. Fluff.
Páros: Drarry 
Egyebek: Bocsánat, hogy mostanában nem is igazán volt fanfici. Elnézést. Ráadásul tisztára úgy érzem elhanyagoltam a blogom, ami valószínűleg igaz is. De Teen Wolf ötödik évad, ami meghozta a kedvem a kisregényemhez és Sterek fanficikhez. Jéj. Ráadásul mindjárt negyvenen leszünk *konfetti* ;u; 
A Harry Potter fandomot pedig köszönjétek Szocsinak , aki leültetett a Tűz serlege elé és megnéztük ésígy. Elkezdtem olvasni is az első részt. Világ életemben utáltam a Harry Pottert. Nos, ez megváltozott. 
Köszönöm a lektorálást ismét csak Szocsinak <3. Nagyon hiányzott már, hogy ilyen könnyed egyperceseket írjak. ;u; 

Draco Malfoy végigdöcögött Párizs utcáin a félhomályban; éjfekete kabátot viselt, jobb kezében még gőzölgött a kávé. A legújabb trend szerint platformos cipőt húzott és aranyszőke fürtjeit kalapja alá rejtette. A levegő magával sodorta a frissen sült péksütemények illatát, a szél játékosan görgette az aranyszín, narancssárga vagy éppen piszkosbarna leveleket a meleg betonon.

Harry Potteren svájci sapka feszült és kockás kabát, smaragdzöld szemeiben tükröződtek a gyér utcai fények, és egy korlátnak támaszkodott teljes súlyával.

Draco a füléhez hajolt, a lélegzetét visszatartotta, így az nem súrolhatta Harry bőrét, nem simogathatta és nem izgathatta fel.

- Bú.

Ezen egy szó következtében a kávé a földre került, kiömlött és teljesen feleslegesnek tűnt az a negyed óra, amit Malfoy végigállt, hogy megkapja. 

Elhúzta a száját, az ajkai teltek voltak, leginkább rózsasziromra hasonlítottak, a bőre márvány és néha ő maga is leginkább egy szoborra emlékeztette az embert; a tartása, a beszéde, a gesztikulációja, mind-mind drámai és hideg elegancia furcsa elegye.

Harry nem szabadkozott, sőt, egyenesen fel volt háborodva, hogy őt hibáztatja párja holmi nevetséges kávéért. Természetesen veszekedésbe torkollott az egész, de ez így volt rendjén.

A kapcsolatuk leginkább a veszekedésekre épült; el-el suhanó gúnynevek és káromkodásfoszlányok, amik durvának tűnnek, mégis minden egyes kimondott szó erősítette őket.

Párizs macskaköves utcáin elindulva összefonták az ujjaikat (bőrkeményedések, puha ujjbegyek, szimpla és egyenletes, gyönyörű pulzus) és élvezni készülték a dallamokat, illatokat és egymás társaságát. Mint utólag kiderült, Harry venni akart Malfoynak egy rózsát, ami leginkább hasonlít az ajkaihoz, de láthatóan meggondolta magát.

Az eső hirtelen jött; mint egy futó versenyző, aki egész évben a maratonra gyakorol és a végén meg se kottyan neki. Harry úgy gondolta az esőben csókolózni baromi romantikus és már hajolt is volna oda, hogy ajkak ajkakhoz érjenek, a nyelvek egymáshoz simuljanak és egymás levegőjét kapkodhassák. Azonban Malfoy lendületből futni kezdett, hiszen a kalapja új volt, drága és jézus-isten-a-haja.

Végül cseppet sem romantikusan ültek egymás mellett egy eresz alatt, vártak és láthatóan gondolatban integettek a randevújuknak. Általában így történt, ha ők ketten találkát szerveztek. Kicsípték magukat, a ruhák, az illatok, a fogak kifogástalanok, azonban valami mindig balul sült el.

Egyszer megpróbáltak piknikezni és úgy döntöttek egy percre egyedül hagyják az ételeket, míg leszaladnak a domb alján az elegánsnak tűnő kisboltba, amely a Roxford nevet viselte. Mire visszatértek éppen láthatták, ahogy egy mosómedve család örömtelien falatozik.

Ezúttal úgy végződött, hogy Draco sikeresen kerített két perecet. Harry féloldalasan rámosolygott, és elbűvölő volt a fekete üstökkel a fején, és a félig lecsúszott szemüvegével. Malfoy ráhajolt az ajkaira és úgy döntött megbocsájtja a kávéját ért sérelmet.