Angyal

Fandom: Avengers / Captain America-The Winter Soldier/ 
Tartalom: Szerintem Bucky szenvedései meg Steve. Sok Steve. Steve az angyal, tudjátok. Angst. 
Páros: Stucky (?) Aha.
Egyebek: Szerintem ezalatt a fizika-informatika-kémia kombón elég jól összeütöttem valamit, aztán begépelésnél csinosítottam és most van ez , ami elvont és elolvashatod, de előtte figyeld meg a képet és csak. Daw. 
?( / - Bucky gondolatai "-párbeszéd )?

Sikítani belül.
Ordítani; és levegőért kapkodni. 
Steve az utolsó emlék. És Steve, és Steve örökre.
Első pillanatban még nagyon fiatalok, gyerekek. 
Gyengék, ártatlanok, együtt játszanak. 
Steve rohamot kap, fuldokolva nyúl az inhalálójáért. 
Második pillanatban már felnőttek, katonák. 
Steve is az. 
Magas, erős, vállas, megmenti az embereket és őt. 
"Hős" kiáltották. És ő hőssé válik, nemzeti jelképpé. 
Kék, vörös sávok és csillagok a ruháján, Amerika Kapitánnyá válik. 
Harmadik pillanatban már kapaszkodna, de csak elhaló hangokat hall, ordibálásokat.
És mind-mind Stevé. 
Zuhanás a mélybe. 
Emlékek peregnek a szemei előtt.
Tompa puffanás és éles fájdalom. 
Repednek a csontok, szakad a végtag, üvöltés. 
Fájdalmas, kínokkal teli ordítás. 
Valaki, furcsa szagok, köpenyek. 
Homályos képek, eltorzult, önkéntelenül is utált képek a szemei előtt. 
Hazugságokat suttognak, vagy nevetnek rajta, vagy kínozzák, azután semmi. 
/ Nincs Steve sem. Steve. Steve? Ki az a Steve? / 

Kimenni a valóságba, visszatérni. 
Azt mondják: " Szükségünk van magára." 
Ez azt jelenti: " Ölnöd kell. " 
Belül ordít, harcol önmaga ellen és fájdalmasan kapaszkodna valamibe, akármibe. 
Halál sikolyok, ordítások, hörgések és könnyek. 
Sok-sok könny. 
Nyakak, amikbe belemarkol, elfehérült ujjbegyek. 
Valakit, aki fontos, valakit, akit kijelöltek. 
Valakit, meg kell ölni. 
Szőke és kék a szeme. 
Tiszta és ártatlan. 
Mondhatni angyali. 
Leesik a maszk, hangosan koppan a betonon. 
"Bucky?" suttogja. 
"Ki a fene az a Bucky?" 
Ólom szavak, kés, éles fegyverek. 
Rosszabb, mint a testi fenyítés, vagy annál, mintha a felszínen, a húsba döfnének. 
A szív összeszorul, az ajkak beharapva. 
Mennie, menekülnie kell.
Mert ha nem menekül, nem tud tovább küzdeni.
Mert küzdenie kell.
Futni. 
Loholni. 
Az egész életét végig lihegni. 

Ismerte őt. 
Nem tudja honnan, de így van. 
/Szőke a haja, nagyon szőke, angyalian szőke. 
És kékek a szemei, nagyon kékek a szemei, angyalian kékek./ 
"Ismertem őt." Üveges, semmibe meredő tekintet.
Aztán a megszokott, kínzó érzés. 
Hűvös fémek, éles fájdalom, majd tompa lüktetés, azután néma sötétség és egyetlen arc egész végig. 
Elborzasztóan ismerős emlékképek.
Meg nem tett cselekedetek. 
Ki nem ejtett szavak. 
El nem csattant csókok.

Újabb találkozás. 
/Meg kell ölnöm őt. 
Ez a feladat. 
A feladatért élek. 
A feladat az életem. 
Meg kell ölnöm őt, az angyalt. 
Letépni a szárnyait, hogy hulljanak a tollai.
Széttépni a bőrét, hogy üvöltsön. 
Eltörni a csontjait, hogy nyomorultabb legyen, hogy fájjon neki. 
Belemarni a vállba, a hasba, a derékba, hogy szakadjanak az izmok.
Addig szorítani a nyakát, míg ki nem leheli a lelkét, míg az ujjaim el nem fehérülnek. / 
Robbanás. Hangos és a fülek sípolnak, de megszokott érzés. 
Zuhanás a célponttal együtt, zuhanni az angyallal. 
"Nem fogok veled harcolni. Buck, barátok vagyunk. " 
/Meg kell ölnöm./
Végül csobbanás és fuldoklás és cselekvés.
Kihúzni a partra, végigsimítani az arcon, a sebeken és halvány csókot lopni. 
Meg kell menteni az angyalt. 
Meg kell menteni Steve-t.