Színek

Fandom: Hetalia 
Tartalom: Én uhm. Kezdetleges romantikus, cukormáznak mondanám, amiben Gilbert el is mereng azon, hogy vennie kellene valami ajándékot Lilienk. 
Páros: PrusLiech
Egyebek: Hát ez a páros nagyon aranyos. És, amikor először olvastam róluk ficet/ezt/ már akkor  nagyon a szívemhez nőttek.

Miután Poroszország szépen lassan kezdett rájönni, hogy igazából semmiféle ajándékot sem kapott tőle soha a kedvese mióta együtt vannak, óvatosan kikelt az ágyból. Közben figyelt, hogy az alvó lányt fel ne keltse, szőke buksiját finoman ráhelyezte a csipkés huzattal ellátott párnára, hintett rá egy csókot, azután felkapta a csibéjét és az éppen kezébe kerülő ruhájit, majd robogott is ki az utcára. 
Mikor kilépett és megállapította, hogy a mai kifejezetten jó nap lesz, hisz a nap sütött, a város zajaitól zengett az utca, ő pedig addig sétált, amíg egy barátságos kis bolthoz ért. Lenyomta a hófehérre mázolt ajtó koptatott kilincsét, azután üdvözölte a pultos asszonyt. Vagyis intett neki és egy mindent elsöprő, fenomenális mosollyal le is vette a lábáról. Nők... 
Ujjbegyeit végighúzta a szalagokon, megismerve ezzel az anyagukat és teljesen biztos volt benne, hogy ami Lilihez illik azt a kezében tartja. Már csak egy gond volt. Fogalma sem volt milyen színt is kellene neki választania, ezen hosszan elgondolkodott.
Lila. Olyat nem vehet neki. Akaratlanul is a bátyja jutna eszébe, azután ő téphetné a haját, hogy neki is. 
Rózsaszín. Lilinek van egy rózsaszín ruhája! Igen ez lesz az...Vagy várjunk? Nem festene egy kicsit furcsán, ha csak az egyik szalag ugyanolyan színű? Vagy nem hordaná egyszerre a két szalagot? Esetleg túl sokat gondolkolkozik ezen? Hisz végül is biztos tetszeni fog neki, ha Gilberttől kapja... De nem. Ha már ajándékot vesz, akkor normálisan csinálja és jól fontolja meg. 
Sárga. Nem jó. Beleolvadna azokba a gyönyörű, aranyszőke tincsekbe. 
Poroszország már a haját tépte, mikor a sokadik színnél kötött ki - már arra is gondolt, hogy szivárvány színűt vesz - , amikor az egyik alkalmazott kisasszony megfogta a vállát és rámosolyogott. 
- Segíthetek valamiben? - Gilbert végigmérte. Hosszú, vállig érő fekete fürtök és tengerkék szemek. A ruháján egyetlen gyűrődés sem volt, mert állandóan azt simította ki. Teljesen maximalista, látszólag mindig mindent tökéletesen akar csinálni. A körmei is szépek, világoskékre lakkoztak. 
- Ö. Asszem' kellene. Szóval, az a nagy helyzet, hogy a- 
- A barátnőjének szeretne szalagot vásárolni, igaz? - elmosolyodott, így Gilbert fellélegzett, hogy rajta kívül más hím egyednek is meggyűlt a baja ezekkel a francos színekkel. 
- Pontosan - bólintott, azután elvigyorodott. - Boldogulnék, de nem vagyok ilyesfajta dolgokhoz szokva... 
- Igen, persze - ezzel együtt Gilbert biztos volt benne, hogy a nő komplett idiótának nézi. Felháborító. Ha tudná, hogy ő a hatalmas Poroszország fejet hajtana előtte... Magában füstölgött. - Le tudná nekem írni a barátnőjét? Talán az segítene.. A láynok imádják a kiegészítőket és a színek valahogy a személyiségüket tükrözik.
- Hát, a neve Lili. Rövid, szőke haja van és nagy zöld szemei. Igazából olyan kislányos alkat szerintem, de ettől függetlenül tud nőies is lenni, ha akar... De igen. Inkább kislányos. Van egy bátyja, aki Svájcban él. 
- Gondolom magát nem kedveli. 
- Honnan tudta?
- Mindig így szokott lenni. A nagyobb testvér fél attól, hogy bántják a kisebbet - biccentette kicsit előre a fejét, majd a leguggolt és az alsó sorban kotorászott valamit. - Szóval kislányos... - motyogta inkább magának és a szalagoknak, mintsem a mellette álló férfinak, aki azon tűnődött Gilbird vajon jól van-e kint. 
- Szóval? - kérdezte Poroszország pár másodperc múlva.
- A fehéret ajánlom - a kezébe adta, azután a pult mögé lépett, közben gyönyörűen kilakkozott körmeit végighúzta a frissen festett bútordarab tetején. Megnyomott egy gombot és a pémztárgép kinyílt. 
- Szabad tudnom, miért? - bukott ki a kérdés belőle. Kicsit hitetlenkedve nyomta a nő kezébe a szalagot, hogy azután grimaszolva fizesse ki. 
- Maga mondta, hogy kislányos, szóval olyan ártatlan néha... A fehér valahogy az ártatlanságra emlékezteti az embert, ezenfelül ön albínó, a haja is ilyesmi fehér, szóval ez a tökéletes választás. Köszönjük, hogy nálunk vásárolt. - egy elégedett mosollyal konstatálta, ahogy a porosz távozásakor becsukódik az ajtó. 
Gilbert villámgyorsan haza robogott, de előtte nagyot sóhajtott amikor a kis, sárga madárka a vállára csüccsent. 
Lili még aludt és így az ágyban, tényleg felettébb ártatlannak hatott. A szőke tincsei a bordó párnahuzaton, szinte világítottak és kezeivel a mellette lévő párna egyik sarkát markolászta. 
- Jó reggelt, kedvesem - trillázta a fülébe Poroszország életvidám hangon. Liechtensteinnek a hirtelen jött meleg lehelettől a bőrén, felállt a szőr a karján és lassan kinyitotta a szemeit, majd találkozott a tekintete Gilbert vöröseivel és addig nem volt hajlandó másfelé nézni, míg csókot nem kapott. Azután felült és csak kérdően pislogott a másikra. 
- Hogy keltél te hamarabb, mint én? 
- Az nem fontos. Vettem neked valamit - győzedelmesen elvigyorodott, majd a háta mögül előhúzta a szalagot, ujjaival kicsit megigazította kedvese haját, azután feltette neki, masnira kötötte. 
Lili teljesen olyan volt, akár egy imádni való nyuszi, azzal a fehér szalaggal, Gilbert elkuncogott a hasonlat gondolatától, de inkább nem közölte a másikkal. 
- Na milyen? - vigyorgott rá, azután már levegőt sem nagyon kapott, mert Liechtenstein megpróbálta a lelket is kiszorítani belőle, aminek a vége az lett, hogy ugyanolyan pozíciót vettek fel, mint reggel. Poroszország a derekára csúsztatta a kezét, míg a lány átkarolta és a mellkasába túrta a fejét, mélyen belélegezte az illatát, aztán az ingébe suttogta, hogy köszöni. A porosz elmosolyodott és szelíden a tincsek közé túrt, hogy kivegye a masnit és fáradt kedvesét, valamint önmagát ismét álomba ringassa.