Leckék

Fandom: Hetalia 
Tartalom: Arthur bácsi, aki nem szerelmes, vagyis csak tagadja magának is, merthát kalóz és az néla akkoriban nem volt divat. Tudjátok. 
Páros: SpUk 
Egyebek: Már én unom mindig ugyanazt bepötyögni a pároshoz, dehát. Egyébként még anno kedves lektorom kért tőlem valamit, amiben jól megszadizom Antoniot, háááát megpróbáltam. Angst.

Arthur nekilökte a nehéz faajtónak és hallotta, ahogy bordái roppannak az ütésitől. Ledöntötte a padlóra, jobb kezét nyakához nyomta. A spanyol levegő után kapkodott, míg a vére ki nem csordul száján. Mint a tiszta bor, lecsúszott a padlóra, bemocskolta a napsütötte barna bőrt. Spanyolország haragtól tomboló tekintettel bámulta az angol örömteli arcát. Szinte csillogott az örömtől, gyilkos tekintetével lyukat fúrt a szívébe, melyben eddig, mint éjszakai szeretője élt. 
- Mi a francot csinálsz? - próbált üvölteni, ordítani, de a hangja elcsuklott és Arthur elmosolyodott. Végig simított a spanyol arcán, majd erőszakosan a szájára hajolt, belekóstolt a vérébe. Eltávolodott és gyengéden homlokon csókolta. Spanyolország szíve mind addig lelassulóban volt, amíg éles fájdalom nem hasított újra belé. Megborzongott, amikor remegve a tekintetét a kézfeje felé fordította. Szemei tágra nyíltak, amint meglátták az ezüst pengét a húsában. Ismét szerelmére nézett. ( Mert neki még mindig Arthur volt az.)
- Fáj, igaz? - felnevetett és leszállít a spanyolról. Nevetése felkúszott a szoba falaira és megtöltötték a teret. Spanyolország maga sem vette észre, de reszketett. Félt Arthurtól...
- Ezt is meg kell tanulnod kölyök. Ne bízz senkiben. - A gúnyos kacaj abba maradt. Anglia szemei kifejezéstelenül csillogtak a lámpafényben. - A szerelem országok között nem létezik. Mi csak lefekszünk egymással és kész. Ne szeress bele senkibe! Ez az első lecke. A második, hogy főleg belém ne... - az angol vonásai elkomolyodtak, ahogy fejére illesztette a kalapját. Hátat mutatott Antoniónak. - Remélem elég világos voltam - morogta, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Spanyolország teste remegett a szavaktól, szíve dühösen lángolt. Arthur szavai az eddig oly erős hitét ingatták meg. Azt hitte az első szerelme gyönyörű lesz. Forró, szenvedélyes, amilyenre vágyott, de nem. Az a szerelmi élet, amilyenben igazából élt, nem volt más, mint egy tenger, pontosabban hazugságok tengere. Rádöbbent erre, de még így sem tudta Angliát igazán gyűlölni. Hogy is gyűlölhetné, ha eddig tiszta szívből szerette, vagyis szereti még mindig...