Mit hozott a Mikulás?

Fandom: Hetalia
Tartalom: Mikulás napra sikerült írnom ezt a kis szöszt, merthát kell arra is valami. Tudjátok. Szóval, hogyan ünneplik a mikulásnapot a gyerek. fluff
Páros: Hre x Chibi! Italy, AusHun 



A tűzhelyben a vastag fadarabokon barátságos táncot jártak a lángok és felmelegítették az előttük ülő két gyermek arcát. Az olasz a másik vállára hajtotta fejét és hagyta, hogy arcát melegnek, pilláit súlyosnak érezze, de nem akart aludni, inkább hallgatta, ahogy a tűz lassan eltünteti a fadarabokat, magáévá teszi őket. A szőke fiú arcán halvány pír terült el, ahogy érezte szerelme fejét a vállán és fogta kezét. A pizsamájukban egy vastag bordó szőnyegen ültek, miközben a takaró majdnem elnyelte mindkettőjüket. Már lassan indultak volna Álomvilágba, amikor Erzsébet hátba bökte a szőkét, aki erre riadtan felkapta a fejét és hátrafordult. Olaszország ugyanígy tett, amikor érezte, hogy az eddig kényelmességet adó váll elmozdul a feje alól. Erzsébet kuncogott és a bejárat felé bökött. 
- Nézzétek meg a csizmátokat. - ajánlotta és felegyenesedett. - Lehet hozott nektek valamit a Mikulás... - mondta lágyan - De a rosszaknak csak virgács jár! - tette hozzá komolyságot színlelve, de a szája szélén ott bujkált a mosolya. 
- Ugye én nem voltam rossz? - kérdezte halkan Feliciano és elnézett a bejárat felé. A nagy, boltíves ajtó üvegén át látni lehetett az előszobát. 
- Majd megtudod - mondta egyszerűen az éppen belépő osztrák és átkarolta kedvesét. Erzsébet rámosolygott utána a gyerekekre nézett. 
- Nah igyekezzetek különben én és Ausztria fogunk osztozni az ajándékokon! - alig kellett kimondania Olaszország felpattan és kézen ragadta a szőkét, aki riadtan próbálta felvenni a tempót. Feliciano lenyomta a kilincset és egyből a saját csizmájához lépett. Római Birodalmat egyenlőre az kötötte le, mit kaphat szerelme? Olaszország pár percig nézegette a mikulás csomagját és mikor megállapította, hogy van benne pasta is a füléig ért a mosolya. 
- Van ott még valami... - támaszkodott neki az ajtónak Magyarország és Feliciano felé pillantott, az nagyokat pislogott, azután még jobban beletúrt a csizmásjába. 
- Jaj de jó! - kiáltott fel és ugrándozott. - Képeslap a Spanyolország bátyustól és Romano bátyustól! - mosolygott elégedetten és kezébe vette a bontatlan borítékot és a csomagját. A zacskón egy nagypocakos Mikulás pöffeszkedett piroskás arca, sűrű fehér szakálla volt, ami alul begöndörödött. 
- És te mit kaptál? - mosolygott a szőkére Erzsébet, aki megrázta a fejét és elkezdett érdeklődni a saját, fekete, elhordott csizmája iránt, amiben egy ugyanolyan kis csomag helyezkedett el, mint ami az olasz kezében volt. Kivette és ő is szemügyre vette a télepót rajta, majd látva a magyar sanda pillantását még inkább keresni kezdett valamit a cipőjében. Végül egy arany láncot talált, amit középen ketté lehetett venni, így két ékszer lehetett belőle. - A másik felét add olyan embernek vagy országnak, aki közel áll hozzád! - ezzel a mondattal Erzsébet távozott a konyhába magukra hagyva a fiatalokat, akik visszatántorogtak a tűzhely elé. Olaszország mosolyogva bontotta fel a borítékot és szemlélte meg a képen látható felfújt, kipirult arcú testvérét és a spanyolt, aki éppen ölelgeti. A fekete betűkkel írt Buon Natale felirat végén ott hevert egy szívecske is. 
- Tessék... - motyogott Római Birodalom, mire Feliciano felé fordította tekintetét, rögtön meglátta a kezet amit felé tart és a benne fénylő arany kereszt másik felét. - Neked adom... - teljesen zavarban volt, ezért nem nézett Olaszországra, a fiú pedig felkuncogott és puszit nyomott a szőke arcára, majd kivette a kezéből az ékszert. 
- Gracias... - suttogta és a fejét ismét a vállára hajtotta, végül így aludtak el. A tűzhely előtt, kézen fogva.