Szeretlek

Fandom: Hetalia. 

Tartalom: Annyira könnyed fluff, hogy mindjárt elszáll és kipukkad, azért, hogy rózsaszín felhőkbe szálljon az égen. Reggel felkelnek és Antonio ki akar csikarni kedveséből egy kis viszonzást. 
Páros: Spamano
Egyebek: Hát fel akartam rakni, mert- Valaki fejezze be ezt a mondatot, köszönöm. 


- Szeretlek, szeretlek, szeretlek... - ismételte Antonio egyre csak, lágy hangon. - Mikor mondod, hogy én is? 
- Soha - morgott Romano és eltolta magától a spanyolt. 
Félmeztelenül feküdtek az ágyban. A takaró mindkettőnek a derekáig, az anyag lágyan hullik csípőjükre, a bőrük szinte világít a fehér lepedő miatt. Lovino könyököl, míg Antonio próbál a közelébe férkőzni. 
- Miért nem? Nem szeretsz? - érdeklődött szomorúan. Szemeiben könnyek kezdtek kialakulni. Érzékenységet soha nem rejtegette, főleg nem az olasz előtt. Sajnos minden apró hülyeségért képes volt itatni az egereket. 
- Ezt egy szóval nem mondtam, nehogy el kezdj itt nekem bőgni, mert bemosok egyet! - vörösödve fordult szeretője felé és öklével próbálta megfélemlíteni. 
- De azt sem mondtad, hogy szeretsz - kezdte megint a hisztihadjáratot.
- Miért kéne mondanom? - idegesen ráncolta homlokát.
- Mert megkérlek rá... - kedvese fölé mászott, majd ujjával végigsimított meztelen felsőtestén és végül csókot lopott tőle.
- Hogy én mennyire utállak- lihegte kipirulva a másik ajkaira. Spanyolország elmosolyodott, ismerte már az olasz sajátos nyelvét.
- Én is, szeretlek - suttogta fülébe, dallamos hangon.