Virágom

Fandom: Hetalia 

Tartalom: Hát ez ilyen, iskolás, gimis Au, fluff lenne. Egy randi. 

Páros: PrusLiech

Egyebek: Nos, ez a páros már belopta magát a szívembe és ott is marad, szóval itt van még egy fici velük, hogy örülhessünk nekik. Még ha még mindig nem vagyok benne biztos, hogy fel kellett volna-e raknom. 

Az igazgató, Vash Zwingli kishúga erőteljesen ráharapott egy kör alakú, répa darabra. Gilbert késet, ő pedig megéhezett, így kénytelen volt rendelni egy salátát. Nem baj. Majd kifizetteti cserébe az albínóval. 
- Sokat vártál, virágom? - vigyorgott, miután arcon puszilta a lányt. 
- Eleget, ahhoz, hogy dühös lehessek rád - morogta sértetten, persze igazából nem volt mérges a másikra. Késett már el ő is a randijaikról, Gilbert sosem szidta meg, csak mosolygott és neki önként kellett megcsókolnia.
- Inkább kifizetem a dudvákat - vont vállat, majd leült Lili mellé és fixírozta azt, ami abban a műanyag tálban látott. - Egyáltalán, hogy tudod minden nap ezeket enni? 
- Hallottad már azt a csodás kifejezést, hogy vegetáriánus? - vonta fel a szemöldökét és mintha a tetetett dühe egy pillanatra elszállt volna, felsóhajtott. Drámaian. Aztán mosolyogva a szájába nyomott a védtelen áldozatának egy paradicsomot. Felnevetett.
Igazából elég nevetségesen mutatott a suli nagymenője, miközben ott fekszik félig-meddig az asztalon egy apró piros, zöldséggel a szájában.
- Antonionak nézel? - morogta, miután lenyelte.
- Nem, egy idiótának. Aki azt hiszi minden lányt megkaphat - mosolygott rá Lili és győzetesen felkacagott.
- De ha így van - durcázott a másik.
- Akkor, hogy lehet, hogy már egy ideje randizgatunk és még soha nem csináltuk? - vonta fel szemöldökét és kicsit belepirult a saját kérdésébe. Gilbert elvigyorodott.
- Arra nem is gondoltál, hogy azért nem, mert most komolyan gondolom?
- Nem. Ez lenne a legnagyobb hazugság, amivel etetném magam - ingatta meg a fejét.
- Akkor az igazság fájni fog, mert tényleg komolyan gondolom... - lehajtotta a fejét és megfogta a másik kezét. Magához húzta és csókot hintett a törékenynek tűnő kézfejre, felnézett és Lili önkéntelenül is úgy érezte, hihet neki.
- Más srác nem kaparna egy ilyen lányért, mint én - nevetett fel sírósan. - Akkor te miért? Minden lányt megkaphatnál. Komolyan... Mindegyiket. Oké, Natasha kivétel.
- Tudom - vigyorgott rá. - De te más vagy, mint a többi. Ráadásul kedvem lenne még itt üldögélni és beszélgetni, mintsem felmenni, megdönteni és otthagyni a picsába. Oké, ez ritka szar bókolás volt, de ennél romantikusabb sajnos még én sem tudok lenni, kedvesem - Gilbert elmosolyodott.
Lili felnevetett és olyan volt, akár egy tündér. Ott ült az ölében, nem evett húst, a bőrén megcsillant a napfény és az ablakon bejövő, lágy, tavaszi szellő játszadozott rakoncátlan, szöszke fürtjeivel. A férfi lágyan megcsókolta. Kissé furcsán érezte magát, ugyanis Lili súlya pont annyira könnyű volt, mint aminek gondolta és legszívesebben elvitte volna Németországba karácsonyozni és megtömte volna saját készítésű süteményekkel. Aztán, mikor elváltak és Gilbert átnézett a válla fölött a mosolya lefagyott és úgy döntött menyasszony pózban felkapja és csak szalad vele, egész az udvar hátsó részére, Vash elől.