Without

Fandom: Adventure Time 
Tartalom: Egy buli. Marcelin és Bonnie először találkoznak Finn és Jake koncertjén. Jake ember. És nálam írtó-nagy-punk ebben a ficben. Au. Fluff.Romantika. (??)
Páros: Bubline
Egyebek: Mondtam már, hogy még nincs fenn történetem ebben a fandomban? Meg, hogy úgysem kapok egyelteln egy hozzászólást sem? *kölyökkutyaszemek* Nagyon élveztem így hajnalban megírni. Ideje volt. Egyébként új a design és ez a barna-szürka páros nem tudom mennyire lesz shippelhető, de majd látjuk. Egyébként a kedves és imádnivaló lektorom nekikezdett annak a kemény 8 oldalalas első fejezetnek. Nevessetek, mert nem vagyok normális, dehát. 

Marcelin másodikos korában nyíratta fel a haját, azóta fogadta el magát a tükörben. 

♛

Finn azt mondta: Feltétlenül el kell jönnöd a koncertünkre. Jake meg én oltáriak leszünk. 
Marcelin csak sóhajtott egyet, majd elmosolyodott barátján és bólintott. Készülődött. Oldalra fésülte a haját, a derekáig ért, ujjaival egész a leghosszabb hajszálig fésülte, közben valami Nirvana számot dúdolgatott. Magára aggatott egy pántos, szürke ruhát, rajta irritálóan gyönyörű vörös színben feszített egy masni. Alakjára simult, bár a vége kicsit gyűrött volt. Utált vasalni. Továbbá lassan, de biztosan húzott fel egy fekete harisnyát, fintorogva vette észre, hogy újabb lyuk keletkezett rajta és kikandikált a térdkalácsa. Olyan volt a bőre, akár egy halotté, azzal ellentétben, hogy neki jól is állt. 
Sminkelni kezdett. A legfehérebb alapozó, amit a városban talált. Csontszín púder, ajkai teltek voltak és vérvörösbe borultak, ahogy a rúzs mesterien követte a csukló utasításait. A szemeit kihúzta, a szempillái dúsak voltak és viszonylak rövidek. Elhúzta a száját, ahogy a tükörképére nézett. Betette a fültágítókat és elgondolkodott azon, hova szúrassa a következő piercinget (a felső ajka felett két kicsi, fekete pont virított) . 
Indulásra készen húzta fel a bakancsát, bőrdzsekijét, majd a Metallica legújabb száma tudatta vele, hogy keresik. 
Morogva előbányászta a táska legaljáról, bezárta az ajtót és előkapta a motorja kulcsát. 
- Úton vagyok, mit szeretnél? - úgy döntött nem húz sisakot. Tönkre fog menni a hajam, ha felveszem.
- Tudod, lesz itt egy lány, aki nagyon bejön Finnek. Be tudnád neki ajánlani, vagy valami? 
- Jake. Arra kérsz, hogy játsszak kerítőt, vagy mi? 
- Légyszíves, Marcelin, tudod, hogy szeretünk - hízelgett a másik, mire a nő csak sóhajtott. 
- Nem is ismerem. Mi a neve? Hogy néz ki? 
- Bonnie a neve és tényleg nem ismered. De Finn már egy ideje epekedik érte és hamar kiszúrod. Rózsaszín. 
- Ez meg mit jelent? - horkant fel. 
- Érteni fogod. Akkor, majd ott, viszlát. 
- Ne merd le- 
Megszakadt a vonal és kénytelen volt ennyivel beérni. 

♛

Ahogy száguldott a kis utcák között élvezte, ahogy a szél belekap a hajába és különféle illatokat hoz magával, továbbá pofátlanul az orrába csapja. Ahogy elhaladt a pékség előtt akkor idegesítette a legjobban, akkor kordult meg először a gyomra az este folyamán. Az utcai lámpák gyér fénye megnyugtatólag hatott a környékre és gyűrte maga alá a hűvös, barátságtalan murvát, élvezettel elmosolyodott és egy fuck the police kiáltással állt meg a klub előtt. 
Képzeljetek el egy hangulatos helyet, ahol van egy kisebb színpad oldalt, a tapéta ijesztően hasonlít egy idegesítően gyönyörű kertre. Kis kör asztalok sorakoztak terítő nélkül, a közepükön egy itallap díszelgett és a székek viszonylag kényelmesek voltak. Viszonylag.
Marcelin, ahogy belépett körülnézve rögtön értette, mi az, amire Jake utalt. Finn a színpad mellett pár méterrel tette a szépet egy lánynak, akinek combig érő rózsaszín haja volt, a ruhája széle ki volt csipkézve és egyszerűen minden részén különböző pasztell színeket találhatott az ember. Magassarkút viselt és a bőre selyemnek látszott, ahogy kivillantotta formás lábait. Marcelin nyelt egyet, ahogy szemeit végigjáratta rajta. Olyan volt, akár egy gyermek festmény varázslatos főszereplője. Elbűvölő, csodálatos és, ahogy mosolygott, olyan hatással volt az emberre, mintha túl sok édességet nyelt volna le egyszerre, de azért sem fogja kihányni, mert képtelen. Mert ízlik neki. 

♛

Középtájon ültek le, bemutatkoztak egymásnak, rendeltek kávét. Egymásra mosolyogtak, különböző dolgokról folytattak eszme cserét és rájöttek, hogy alig van valami, amiben ugyanolyan az ízlésük, mégis meghallgatták a másikat. Bonnie annyira intelligensen tudott érvelni a saját igaza mellett egy adott témában, hogy Marcelin egy kiselőadáson érezte magát (amiken rendszerint aludni szokott) és alig mert pislogni, nehogy lemaradjon valamiről. A végén már egész elfogadta a One Direction létezését.
Abban a pillanatban, hogy kihozták a kávét, felhörpintette. Bonnie rákérdezett, hogy nem rak-e bele cukrot. Marcelin azt válaszolta, ő nélküle issza. A másik úgy nézett rá, mint aki spontán felgyulladt. Felnevetett vörös szín ajkaival és elképesztően gyönyörű volt. 
Bonnie ezzel szemben az egész csésze cukrot bele töltötte. A másik csak pislogott rá, mintha hirtelen a rózsaszín hajú is felgyulladt volna, de nem szólt semmit. Látszólag élvezettel szürcsölte, lassan kortyolta. Nem volt ádámcsutkája. Finom nyakíve volt és feszes bőre, annyira nagyon megakarta érinteni. 
- Szóval, te meg Finn? - elfordult és a terítővel kezdett babrálni az asztal alatt. 
- Áh. 
- Ez mit jelent? - felhúzta a szemöldökét.
- Nem igazán tudnék úgy tekinteni rá, mintha a szerelmem lenne, meg ilyenek. Persze, nála jobb barátot el sem tudnék képzelni, tényleg, de, hogy a barátnője legyek teljességgel elképzelhetetlen, ezt ő is tudja
- Bonnie a színpadra nézett, ahol a fiúk végeztek a hangolással. 
- Hogy érted ezt? - nagyon remélte, hogy a hangjában nem hallatszódik a megkönnyebbülés. Tévedett. 
- Hát, hogy is mondjam neked, hogy ne akadj ki teljesen. Vagy, tudod mit? Nem fontos. Szóval, te meg Jake, igaz? - az asztalra könyökölt és a szépen szedett szemöldökei, szinte táncot jártak. Marcelin elpirult, aztán felfogta a kérdést, aztán csak pislogott.
- Nem. Nagyon nem. Barátnője van. És nem fogok kiakadni, nyugodj meg. 
Egy percig teljesen néma csöndben ültek, aztán szerencsére felharsant a zene. A színpad felé kapták a fejüket és úgy döntöttek ez a beszélgetés befejezetlen marad. 
Finn, ha énekelt, a hangja elvitt valahová teljesen máshova. Egy olyan helyre, ami ott lapul, valahol a képzeletedben, csak nem tudtál róla. Egészen magával ragadó egyéniség volt a sötétkék csőnadrágjában, fehér pulcsijával és aranyszőke tincseivel. Ha valaki a szemébe nézne, azt mondaná, oda zártak egy még nem létező óceánt és egy másik világ egét. Az arcán olykor sebtapasz díszelgett, mert hiába. Fiú volt, ráadásul gördeszkázott. 
Jake ezzel ellentétben sokkal idősebbnek nézett ki. Barkója volt, szemei alatt karikák, tetoválások villantak jobb karján, mikor a sárgás mellényében gitározott. Lehetne sokkal több gitáros. Csak Jake az ujjaira tekerte az ő tehetségüket is. 
A lányok ismerték az összes számukat és teli torokból énekelték, aztán táncolni kezdtek. Végül a hátsó kijáraton távoztak és útközben, teljesen józanul csókolóztak, de egyikük sem volt megszeppenve, vagy hasonlók. Mintha érezték volna abban a pillanatban, hogy meglátták a másikat. 
Marcelin lakása közelebb volt. Bonnie haza szólt, hogy egy barátnőjénél alszik.

♛

Másnap reggel Bonnie csinált kávét, elment bevásárolni és csinált maguknak szendvicset. Aztán hozzátette az asztalnál ülve, hogyha maradhat sütit is csinálna. Marcelin elmosolyodott és bólintott. Belekortyolt a fekete italba, aztán megint csak vigyorognia kellett. 
- Nem felejtetted el, hogy cukor nélkül iszom, milyen figyelmes vagy - kuncogott.
- Pff, kuss és idd meg.
Elröhögték magukat. 

♛

- Én mondtam, hogy sikerül, tesó. - Jake beletört három tojást a serpenyőbe egy kézzel, közben nagyon elégedetten hencegett az asztalnál ülő barátjának a tervéről. 
- Tényleg működött. - Finn elmosolyodott. - Végig se ülték a koncertünket. Legközelebb fizetni fognak a belépőért. Egy rohadt kávét ittak és kész. 
- De, én mondtam. Mekkora zseni vagyok. Te meg el sem hitted. - az asztalhoz szambázott és egy egész koreográfiát előadott. Tényleg nagyon büszke volt magára.
- Jól van, felfogtam. Nem hiszem el. Minden lány, aki tetszik az naná, hogy más pályán játszik... A reggelinknek meg annyi - mutatott a gáz felé. Jake káromkodott. 
Végül átmentek Marcelinhez. Ott találták Bonniet is. Sütött sütit nekik. Rózsaszínek voltak.