Reggel Derek számol

Fandom: Teen Wolf
Tartalom: Egy újabb értelmetlen fluff, szösz. Amit álmatlanság miatt írtam és azon az alapon, hogy minden jobb az angol házinál.
Páros: Sterek 
Egyebek: Elkezdődött a téli szünet. H u r r á. De még így sem biztos, hogy annyi időm lesz írni, mint remélem, hiszen az összes tételem eddig kidolgozatlan, de azért igyekszem. Úgy, mint a saját magam lektorálásával. Reszkessetek.

Derek néha azon kapta magát, hogy számolgatja Stiles anyajegyeit az arcán. Főleg reggelente, amikor ő már nem tudott aludni. Valószínűleg a több éves paranoia, hogy megölhetnek álmodban, megfojthatnak, elvághatják a torkod egy sima, sebészi mozdulattal vagy egyszerűen farkasölőt szúrnak beléd, mint egy kés. Bár lehet, hogy Stiles ágya volt túlontúl puha. 
Egyedül Derek mindig felriadt álmában és zihált, izzadt, magának sem vallotta be, de félt. Utána nagyon nehezen kellett küzdenie, azért, hogy vissza tudjon aludni. Amikor mellette volt Stiles éjszakánként és összebújtak és érezte a fiú közelségét és hallotta elalvás előtt szívének egyenletes lüktetését, ahogy a vért teste ezernyi része felé pumpálja, szakadatlan ritmusban, akkor valahogy sosem ült fel hajnalok hajnalán, verejtékben úszva. 
Olyankor nem magát féltette, hanem Stilest. Megrémült attól a gondolattól, hogy akárki elveheti tőle, ezért szorította magához néha túl erősen. Olyankor Stiles mindig kiröhögte, vagy benyögött valami viccesnek-szánt-baromságot. Dereket egyáltalán nem érdekelte.
- Hmnymny… Kapsssold le a ’apot – nyöszörögte álomittasan, mire Derek homlokon csókolta. Stiles érezte, hogy az ajkai markánsak, a szél kicsípte őket. 
- Neked is jó reggelt. Délben. – Stiles olyan hamar ugrott ki, ahogy tudott. 
- Dél? Mármint úgy dél? Hogy tizenkét óra? Jézusom. Derek miért nem keltettél fel? Megígértem apának, hogy délreö. Mit is? – Derek majdnem röhögött. Stiles sóhajtott és amilyen gyorsaságból kipattant, olyan gyorsasággal bújt vissza a hívogató pokróca alá, kedvese mellé. 
- Szóval majd később megcsinálod, igaz? 
- Ühüm. Amúgy reggelente olyan romantikus tudsz lenni, Bodri. 
- Romantikus, ha be mosok egyet? Mert az lesz, ha még egyszer így hívsz.  
- Oké-oké – hozzátette suttogva -, farkas-pajtás. – Derek egy lendülettel ütötte meg. Stilesnak még fájt is és inkább nem kötözködött tovább. Felé fordult és egy pár pillanatig elmélyedt a másik tekintetében. – De azért jó delet – mosolygott. 
- Igen-igen. Mennem kellene… 
- Scott azt mondta át jön egy órára. Van még egy óránk. És tudod, nekem mim van? – Stiles vigyorgott. Ez nem sejtetett sok jót. Derek sóhajtva rákérdezett.
- Úgyis elmondod ezt a poént, hadd halljam. 
- Saját vérfarkasom. Mennyire menő vagyok már? Most mondd meg. Gyerünk hadd halljam. 
- Oké. Harmadik óta egy csajba vagy belezúgva, aki a lacrosse csapat kapitányával van együtt és aztán mikor elkezdtek alakulni a dolgaitok hirtelen megláttál póló nélkül és leesett, hogy totál meleg vagy. 
- Majdnem. Először nem póló nélkül láttalak. Na, akkor kérdeztem rá a szexualitásomra. 
- Kezdem azt hinni, ha nem látsz felső nélkül, talán hetero maradtál volna – Dereknek egy kicsit kellet ahhoz, hogy nevessen. 
- De erre nem került szerencsére sor – Stiles közelebb bújt hozzá, finoman a férfi mellkasához préselte magát és átölelte. Ilyenkor ő is hallhatta a másik szívverését, ami borzasztó gyors ütemet diktált és úgy döntött nem lövi le ezt, mint valami rossz vicc. Lehunyta a szemeit, belélegezte a másik illatát, mélyen és csak pihentetni akarta a szemeit. Végül mégis vissza aludt. Derek elmosolyodott, lágyan a fiú tincsei közé simított és felöltözött. 
Lehet, hogy titkolózniuk kell és nagyon óvatosnak lenniük és néha egy-egy lopott érintés is sokat árthat, de ezekért a reggelekért minden egyes hazug szó, tett, megéri. 
Derek visszafelé arra gondolt, ha Stiles farkasölő virágokban ébredne és meg sem tudna mozdulni, ő akkor is karmolna, harapna és vérezne érte.