Don't steal anything, darling.

Fandom: OUAT (Once upon a time.../Egyszer volt, hol nem volt. ) 
Tartalom: Regina állásinterjúra készül. Au. Emma és Regina hétköznapja. 
Páros: SwanQueen Nem is shippelem. 
Egyebek: Meg leszek verve magam által, ugyanis megint új fandom meg minden és az egyik csoportban beszéltünk egyszer erről a szituációról. Fluff.
Egyebek egyébje: Jó hír, hogy mindjárt kész az első és lehet a második fejezet begépelése a Szobatársam a Sátán-ból. A rossz hír, hogy rengeteget kell tanulnom, mert szóbeli és egyebek, de visszakanyarodtam egy pöppet a Hetalia-hoz, aminek roppant örülök. Továbbá a Sterek kisregényem is fenn áll, bőszen írom a füzetbe. Nem mostanában várható. Szorítsatok a szóbelijeimhez. ❤

Regina éppen készülődött. Márpedig, amikor Regina készülődött, kő kövön nem maradt. Kezdetnek egy órával hamarabb kelt, mint szokott. Senki nem volt otthon, és a barátságos kis családi fészek kongott az ürességtől. Henry iskolában volt, Emma pedig valószínűleg épp valaki fejét verte egy kormánykerékbe. Az illető nagyon megszívta, ami azt illeti. Emma remekül tudott fejeket verni a kormánykerekekbe. Benne volt a vérében, és a több éves tapasztalat plusz a rutin még jobbá tettet benne.
Szóval Regina bement a fehér csempés fürdőszobába és megállt a hatalmas tükör előtt. Először oldalra csatolta éjfekete haját, majd megmosakodott, finom krémmel bedörzsölte az arcát. A kezei puhák voltak, a körmein francia manikűr és lassacskán az arcára is minden felkerült. Alapozó, csontpúder, a szemén a tusvonal tökéletes volt, hibátlan. Az ajkainak ívénél kicsit csalt, hogy teltebbnek tűnjenek, bár Emma szerint erre nincs szükség. Szerinte Regina ajkai a legszebbek a világon, a legpuhábbak és örökkévalóak. Regina már legalább húsz perce vacakolt. Tisztában volt vele mit fog felvenni az állás interjújára. Fekete szoknya, az alja csipkés, szintén fekete blúz és egy szürke blézer. Persze imádta a kosztümjeit és egye fene, hogy most mind mosásban van. Természetesen sehol sem találta a szoknyát. Pedig reggel kirakta maga mellé a székre. Abban a pillanatban, amikor már reményvesztve akart más ruhadarab után nézni, Emma hazajött.

- Hoztam fánkot.

- Oh, drágám, hála az égnek. Nem láttad a szoknyámat?

- Melyiket? – Emma leült, viszonylag fáradtan rogyott le a nappaliban a műbőrre. Kezében egy csomag fánk, a haja kivasalva, a szemei alatt karikák és lerúgta a kényelmetlen magas sarkú cipőit.

- A feketét – Regina egy szál bugyiban lófrált, ide-oda száguldozott, hol a haját vasalta, hol a fülbevalói között kutatott a megfelelő darab után. Egy finom csillogású gyémántot dugott a fülcimpáiba, lógtak és élesen csillantak meg a lámpa fényében.

- Egy kicsit konkrétabban? – Emma majdnem felnevetett. Regina ruhatára elment volna egy egész gyászoló falunak.

- Tudod, azt ami… rajtad van. Vedd le!

Emma vállat vont. Bőszen és élvezettel telien rágcsált egy vaníliás fánkot.

- Van egy csomó fekete szoknyád. Nem akarom.

- Drágám nem mondom el kétszer. Tudod, hogy nem szeretem ismételni magam. – Regina haja már nyílegyenes volt, a vége töredezetlen. Körbelengte az enyhe levendula illat, ami a legsajátabb Coco Chanel parfümjéből származott. Ahhoz a parfümhöz Reginán kívül senki sem nyúlhatott. 

Emma feszülten felsóhajtott, és vonakodva lerángatta magáról a szoknyát, odadobta, és az kisebb repülés után, romantikus csókot váltott a padlóval. Regina lehajolt és idegesen konstatálta, hogy koszos lett. 

Majdnem mondott valami nagyon csúnyát Emmának, de inkább nemes egyszerűséggel hozzávágta és az órára pillantás után a szekrény legmélyéről előbányászott egy tüdőszoknyát. Magára kapott egy harisnyát is, aztán belebújt egy fekete platformos cipőbe, utoljára ellenőrizett mindent a kistükörben, az előszobában. Smink? Pipa. Haj? Pipa. Ruha? Félpipa és egy ideges mimika a nappaliban tanyázó szőkeség felé. Cipő? Fényesre csiszolt. Harisnya? A nap végéig talán kibírja.

- Ha megkérdezik, hogy párkapcsolatban élsz-e azt mondod, hogy igen és imádom a párom, mert mindig hoz nekem fánkot és még a gyerekért is érte megy a suliba.

- Ha megkérdezik, szingli vagyok, azt válaszlom nyitott vagyok olyan párkapcsolatra, ahol az élettársam nem veszi el a szoknyám, csak azért, hogy utána a földre dobja. – mordult rá Regina.

Emma a kanapén vigyorgott, a szempilláin festék, a szemeiben ragyogás és ugyanúgy nézett rá, mint amikor először találkoztak és rögtön egymásba szerettek. Regina büszke volt, finom, nőies, ezért megállta, hogy ne rohanjon oda és csókolja meg.

- Azért említsd meg, hogy leszbikus vagy, hátha kapsz valami pluszt, mert „más” vagy. – Emma felröhögött. Regina nem állta meg, hogy ne nevessen ő is. Végülis mégis belépett, hogy egy apró csókot csenjen kedvese túlságosan cukros ajkairól.

Természetesen Regina remekül szerepelt az állás interjún és a szoknyáját külön megdicsérték. Senki nem értette min nevet fel olyan hangosan.