El lett cseszve

Fandom: Misfits Ismét új fandom. 
Tartalom: Simon új szobatársat kap a diliházban. Au. Angst. végre.  Csúnya beszéd. Izé. Korhatár(?)
Páros: Simon/Nathan Valaki ship név? 
Egyebek: Valaki nézi rajtam kívül a Misfits c. sorozatot? Hogyha még nem hallottál róla, ideje utána nézned, mert- *kábé 5 oldal ömlengés róla* Ha anyuék a közelbe vannak eszedbe ne jusson nézni. Jó tanács. 
Egyebek egyébje: A cím igazán imponáló, tudom. *sarcasm* D.L.L lektorálta továbbra is. ♥ 

Simon utálta a diliházat. Természetesen mindenki utálta a diliházat, aki benne élt, még akkor is, ha nem is tudott róla, hogy az igenis egy ketyós-bunker. Az épület masszívan hirdette, hogy mennyire nem normális emberekre, és az ő sajátos normális életükre lett szabva. Kívülről a falak egy ideig kurvára fehérek is voltak, amíg majdnem egész Dublin rá nem grafitizett. Most különböző szinonimák szidták valaki anyját, vagy éppen ócsároltak pár nemiszervet. Ha távolról néztük, a fejünket a saját vállunkra hajtva, hunyorítva, napszemüvegben, rajta egy úszószemüveggel, nos, akkor sem nézett ki sehogy, ugyanis rendkívül ronda egy épület volt minden szempontból. Pénzt az újrafestetésre elvileg tavaly kaptak. Elvileg. Gyakorlatilag új csinos lábú nővéreket vettek fel, általában hosszú szőke hajjal, tökéletes mosollyal és kiválóan hatalmas dekoltázzsal. Belül terjengett a gyógyszer és a különböző vegyi anyagok orrfacsaró bűze, emberek lézengtek a folyosókon tolószékben vagy anélkül, Jézusnak vagy Istennek képzelve magukat. Természetesen a páciensek mellett ott lépkedtek a kijelölt csinos, fiatal nővérek. 

Egyszóval a hely annyira egy elcseszett szar semmirevaló dolog volt, hogy még Lucifer sem ült volna ott szívesen. 

Simon szobája legalább a parkolóra nézett, ahol a napszak egyetlen részében sem igazán lehetett látni autókat, vagy egyáltalán élőlényeket. Reggelente, amikor ő már fenn volt, akkor jöttek meg az itt dolgozó emberek. Színes autókból szálltak ki, nyúzottan kortyolgatták a termoszból a kávét, vagy éppen telefonbeszélgetést folytattak. Simon szerette ezeket hallgatni, ráadásul a legtöbb embert fel is vette a mobiljával. Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz és mindenkihez, aki a közelünkben él, akkor azt kell, hogy mondjuk nemes egyszerűséggel; Simon mindent felvett maga körül. Jobban mondva mindent és mindenkit. A szobája falai természetesen fehérek voltak, az ágya rácsos, a matraca vagy koszos, vagy kényelmetlen, esetleg mindkettő és ő maga pedig egy hatalmas szétcsúszás volt. Egyáltalán nem illett ide. Rendben, itt mindenki ezt mondogatja magának. Őt viszont nem mentális betegséggel, vagy zavarral hozták be, egyszerűen csak fel akart égetni egy házat. Tegyük hozzá, hogy egy bizonyos macska is ott volt, aki nem bántotta őt az iskolában. Az állat épségéért le is vizelte a lángokat. Akkor is pisilt, amikor a háziasszony megjött. Sajnos még akkor is, amikor az sikítozott. Mit is lehetne mondani ilyenkor? Olyan segg-részeg volt, hogy annak örült tudja, hogy kell vizelni. A rendőrség először közmunkát akart rászabni, de végül a szülei jóváhagyásával mégiscsak bekerült a diliházba. Volt egy olyan ambíciója, hogy videókat fog összevágni és szépen meg is él belőle. Ezt a szép kis ambícióját látta minden reggel a parkolóban elszállni a fák felett. Néha integetett is neki. Simon rácseszett, és minden a macska lelkén szárad. 

Dél után két óra lehetett, amikor Nathan megérkezett hozzá, mint szobatárs. Nathan olyan volt, mint a hurrikán, mindent felkavart Simon körül és benne. A gyomrában érezte és leginkább azon a kibaszott szívverésén, amikor ott aludt mellette a másik ágyon és újra kellett gondolnia ezt az egész „hogyan is kell lélegezni” dolgot.

- Te miért is vagy itt, Berry?

- Simon vagyok.

- Te miért is vagy itt, Berry, aki azt hiszi Simon? Vagy te is Jézus vagy? Az ebédlőben oda jött hozzám egy. Nem volt túl csinos, de megdugtam volna simán. Megdugtam volna a lány Jézust. Mennyire menő már? Tudod mit? Meg fogom dugni a lány Jézust. Egyszerűen meg fogom dugni Jézust.

Nathan és ő a tetőn ülnek, a lábaikat lelógatják. A fiú haja göndör, barna, valami kibaszottul, de kurva dús és ő csak arra tud gondolni, hogy belemarkol.

- Több Jézus is van. Melyikre gondolsz? - Nathan mindig eltér a témától, az ajkai teltek, finom ívük van, és csak fecseg és fecseg és fecseg.

- A vörösre. Jessica talán. Mondom, hogy annyira nem volt szép.

A kezében cigaretta. Mindig tud lopni valahonnan. Az sosem derül ki füves-e vagy sem. Alapjáraton teljesen mindegy, főleg Nathannak.

- Beatrix.

Simon nézi üveges kékjeivel, ahogy a füstkarikák szállnak a hűvös szélben és szertefoszlanak, újra és újra és újra. Százszor, ezerszer.

Nathan és ő valahogy egyszer lefeküdtek a kazánházban. Valószínűleg ehhez szükségük volt rengeteg piára, talán bevettek valami tablettát is. Simon nem emlékszik rá, de a másnap reggelre tisztán. A nap annyira durva volt velük, hogy a szemükbe sütött, a bőrükre rajzolt különböző mintákat. Nathan felkelt, üvöltött, a végén teljes hangerővel röhögött, baromkodott. Nem hallotta őket senki sem. Simon egyszerűen csak rádobálta a dolgokat, amiket a kezeibe kapott és annyira gyorsan hadarta egymás után a szavakat, hogy alig lehetett kiérteni azt belőle, „több akarok lenni, mint a barátod, bassza meg.” Nathan elhallgatott és úgy tett, mint aki nem hallott semmit. Kiment a kazánházból és kérvényezte, hogy egy másik szobába kerüljön. 

Simon a sarokban kuporog, felhúzott térddel és fojtottan zokog. Önmaga börtöne, teste a ketrece, a csontjai a rácsok. Szépen megformázott erős, masszív rácsok. Simon bőre hófehér a szeme hatalmas, szinte már betegesen tökéletes kék. A penge a borotvából való. Ő sosem használt borotvát. Nathan aznap véletlen felejtette ott. A Hold fénye ezüstös csíkokat rajzol a kiömlő vörös folyadékra. A felszínén táncolnak.

Simon meghalt, de Nathan más sosem tudhatta ezt meg. Aznap este megszökött az épületből és az óta sem találták meg.