Elcseszett romantika

Fandom: Hetalia Mi más? 
Tartalom: Amerika nem tud romantikus lenni. Vagyis próbálkozik. A címhez oda lenne illesztve: " Avagy, hogyan basszunk el egy romantikus estét Alfred módra? " 
Páros: UsUk 
Egyebek: De tudnátok kell, hogy roppant cukomázas és nyusziörvényes, lehet közre játszik Anglia kekksége, dehát. Fluff.

Alfred úgy hitte, azaz úgy látta az ajtóban állva, hogy minden tökéletes volt, tökéletesnek látszott. A rádióban lekenyerezett valakit, hogy ma minden ok nélkül csak lassú, romantikát játszanak, ami nagyjából kifolyik minden kis készülékből és csak mérgezi a szenvedő szinglik éjszakáját, de hát néha lehet önző egy ország is. 
Szépen meg volt terítve, még a szalvéták is derékszögben álltak a tányéron, elmosogatott evőeszközök alakja rajzolódott ki a csipkés terítőn és valószínű méregdrága tányérok és hosszú nyakú üvegpoharak állhattak az asztalon. Ki volt takarítva mindenhol és Amerika még az idejét is arra áldozta, hogy tea illatú illatos gyertyákat vehessen, a fürdőkád pedig tele volt engedve. A víz tetején pedig vörös rózsaszirmok úszkáltak, teljesen romantikus volt minden és Alfred arcán kirajzolódott az elégedett mosoly. 
Igazából semmi fantáziája nem volt ezekhez a dolgokhoz, mert hát, valljuk be, nem egy romantikus alkat, így segítséget kért Fancistől, aki segítőkészen összeírta mit kell beszereznie, mit kell csinálnia, hogy tökéletes és elegáns estét szerezhessen egy folyton morgó gentlemannek, aki mellékesen a kedvese is. Cserébe az amerikai kezeskedett elintézni egy igen drága Las vegasi hotel-hétvégét a kanadai-francia párocskának. 
Úgy kezdődött az egész, hogy Arthur ismét lehordta Alfredot egészen a Pokol legutolsó sarkáig, amikor kertből kitépett virágokkal állított az ajtaja elé, hogy próbáljanak ki (megint) egy új videójátékot, mert hát annyival másabb, mint az előző. Aha, másabb volt. Ebben a zombik feje fel is robbant, nem csak leesett. Szóval szépségesen megsértődött az amerikaira és közölte vele, hogy nem tudja mi az a romantika, hiába gyárt rengeteg filmet róla. Amerika pedig pár hét kutató munka után elhívta magához, hogy megmutassa; egy hős lehet szörnyen romantikus és udvarias és finom vele. Tehát ott állt a saját bejárati ajtaja előtt, kezében egy egész nagy rózsacsokorral, mert Angliának pontosan két perc múlva jelenése volt a házában. Tévedett. Az angol egy perccel hamarabb jött és illedelmesen bekopogott volna, ha egy hiperaktív párja ki nem nyitja egyből az ajtót és az arcába nem nyomja a csokrot. 
- Oh. - ennyit mondott, megengedett magának egy félmosolyt, egy arcra puszit adott a másiknak, beljebb ment és levette a lakkcipőit. És amikor a máskor tornádó járta nappalit meglátta köpni-nyelni nem tudott. Az egész szoba fényekben úszott, minden ablakban és a középen elhelyezkedő kávés asztal meg volt telve apró gyertyákkal és azok kis fénnyel égtek, mégis világosnak tetszett a helyiség a mennyiségtől. Beleszagolt a levegőbe és majdnem elnevette magát a könnyed teaillaton és magában elkönyvelte, hogy az amerikai ügyesen kezd. 
- Na, tetszik? - érdeklődött csillogó szemekkel és mellé lépett. 
- Csodálatos, igazán. - rövid csókot váltottak. Rövidet, de annál édesebbet, majd Arthur lerakta a virágokat a kanapéra és felakasztotta a kopott ballonkabátot. 
- Hideg volt nálad? 
- Nem, megint esett - leült az asztalhoz és a szemben ülőre mosolygott. - Hűha, Alfred. Elismerésem. Kitettél magadért, gratulálok, még főztél is, vagy mi? - felnevetett és ekkor Amerika rá jött, hogy egy létfontosságú dologról mindenképp megfeledkezett. Arthur boldogan kacagott és megtelt az egész szoba a hangjával és olyan volt, mintha minden londoni esőt elhessegethetne azzal, ha néha napján nevet. 
- Na, akkor eszünk, vagy van még meglepetésed? 
- Hát, mindenképp van egy. 
- Hadd halljam. 
- Meglepetés: elfeledkeztem a kajáról - kínos nevetés. 
- Ugye, most nem mondod komolyan? Alfred, ez egy vacsora. Egy kikúrt vacsora és azon az emberek esznek. Sőt, tudod mit? Az országok is esznek! - igazából nem volt dühös a hangja. Hogy is lehetett volna az? Inkább olyan gyatra dorgálás volt, mint amikor kiskorában véletlenül eltört valami ocsmány vázát sokadjára. 
- Sajnálom - lehajtotta a fejét és a világ legszégyenteljesebb férfijának érezte magát, aki képtelen még egy normális randit is összehozni. 
Anglia sóhajtott, majd teljesen boldogan elmosolyodott. 
- Nem haragszom. 
- Tessék? - azt hitte rosszul hallotta, felemelte a fejét és az angol egyértelműen derűs arcától felvidult. - D-De akkor mit együnk? Annyira elmerültem a csicsás dolgok beszerzésében, hogy a hambik biztos megromlottak már. 
- Tudod, mit? Rendeljünk pizzát. 
Amerika ismét visszatért a hiperaktivitásba és pörgősen tárcsázott, majd kért egy doboz pizzát, nem foglalkozva azzal, hogy annyi neki úgysem lesz elég. 
Hamar kihozták, Alfred lerakta az asztal közepére, öntött a pezsgőből és Anglia hozott egy apró mécsest. 
- Tökéletesen romantikus. 
- Inkább tökéletlen romantikázási kísérlet - javította az angol és vágott két szeletet. - De amúgy sem a te világod, szóval inkább legyél önmagad. 
- Hál' Istennek, meghalok, ha még egyszer öltönyben kell lennem ennyi ideig. 
- Hát a fürdőkádat látva és azt, hogy a kis hiba ellenére nem is volt olyan rossz randi, nem sokáig leszünk ruhában. 
- Hmmmm. Mi jár abban az udvarias kis gentleman fejedben? 
- Ha kussolsz és megetted a pizzát és nem hűlt el teljesen a víz, meglátod. - Arthur egy kacsintással zárta és Amerika csendben, továbbá gyorsan tömte be az ő részét, aztán kérdések és udvariasság nélkül kapta fel a falatozó angolt, hogy ruhástól a vízbe kerüljenek. Hát eltekintve, hogy a víz mégis elhűlt és Alfrednak nem volt eszébe, hogy a vacsoránál enni kell, mégis elkönyvelhettek maguknak egy sajátos és meglepően derűs estét.