Fandom: Hetalia.
Tartalom: Amerika Hallooween partyja~ Párosok: Sok mindenki/UsUk,AusSwitz,Franada, PruHun/
Egyebek: Nagyon remélem, hogy normálisan írtam ennek az ünnepnek a nevét. Aztáán~ Úgy gondoltam aranyosak lesznek itt amcsijék, szóval jó ez a kép így és jó olvasását.
Magyarország nem ünnepelte a Halloweent és nem is nagyon akart az amerikanizálódás irányába hajlani, de ettől függetlenül elment a jenki bulijába, amit egy hatalmas bálteremben tartott. Inkább illettek volna oda hatalmas ruhába bújt úri hölgyek és szmokingos férfiak, akik azt sem tudják mit kezdjenek a rahedli pénzükkel.
Erzsébet unottan dőlt neki a sárgára mázolt falnak, kezében egy üveg poharat szorongatott, amiben francia kotyvalék kavargott. Elismerte nem rossz, de, hogy a saját borai jobbak voltak, abban egészen biztos volt. Zöld szemeit ide-oda mozgatta és próbálta felmérni a környezetét.
Van egy hatalmas bálterem, ahonnan erkélyek nyílnak ki, így ki lehet menni a teraszra és meg lehet csodálni az éjszakát. Tökéletes szerelmes pároknak, csakhogy az állítólagos párját sehol sem találta, hiába nézegette az emberek sokaságát, nem bukkant albínó férfire közöttük. Így jobban meggondolva nem is csodálta, hisz nagyjából senkit sem ismert fel, csak miután legalább háromszor megnézte. A házigazda egyenlőre váratta őket. Arthur úgy tett, mint aki nem aggódik az amerikai miatt, de szemeiből - és a ráncokból a homlokán - lehetett következtetni, hogy pont az ellenkezője miatt járkál össze-vissza és néha rámordul az emberekre, viszont ezen már senki nem lepődött meg...
- Hol késik már? - Erzsébet morgott az orra alatt, történetesen pont akkor, amikor az angol mellette trappolt el és nem állta meg anélkül, hogy meg ne hallja azt amit a magyar lány mondott, azután ne szóljon bele a témába.
- Engem is idegesít... - szembe állt a nővel, aki döbbenten nézte végig a jelmezét. Arthur egész jól festett vámpírnak, állapította meg magában (nem úgy, mint Románia) . - Ha már meghív minket ne ő érkezzen utoljára! - morogta és szemfogait megcsillogtatta. Jobb kezével idegesen markolta, kerek fehér fejű, barna sétapálcáját.
- Én nem Amerikára gondoltam. - mosolyodott el szelíden Magyarország. - De igazad van... Úgy látom aggódsz miatta. - állapította meg és megtisztelte az angolt azzal, hogy saját lábaira állt és azokra támaszkodott a fal helyett. Anglia is végig mérte, majd megállapított, hogy tényleg nála lehetnek a legszebb nők, ha ő maga is lélegzetelállítóan festett, abban a vérvörös miniruhában.
- Dehogyis! - mordult rá Arthur, majd megköszörülte a torkát és igyekezett nem feltűnően elpirulni. - Bocsánat, nem akartalak leordibálni. - nézett egyenesen Erzsébet szemeibe és zöldjeik találkoztak.
- Semmi baj... - legyintett mosolyogva a magyar, majd vállára vette rozsdás ásóját, ami jelmeze kellékének számított.
- Apropó, te kit vársz? - fűzte tovább a beszélgetést, mielőtt az nyomasztó csendbe torkollik.
- Én? - pislogott nagyokat Magyarország. - Azt hiszem Gilbertet... - kis pír játszadozott arcán, ahogy haját füle mögé túrta.
- Az előbb lá-! - kezdett volna bele, amikor nagy hanggal nyílt ki a hatalmas, fa bejárati ajtó és begurult egy óriási, kék-zöld-lila-sárga-rózsaszín-
- Ladies and gentlemens! - a hirtelen némaságot betöltötte az Amerika oly jól ismert, harsogó hangja. - Happy Hallo-! - mielőtt még befejezhette volna az üdvözlő mondatot Anglia méltózkodott megragadni az ingét és elkezdte rángatni, pedig már nyomta volna a gombot...
- Idióta! Te vagy a házigazda ne várakoztass meg mindenkit! - ordította az amerikai fülébe, mire az ismét két lábra állt és szúrós pillantást vetett az angolra, aki szemet forgatott, majd visszagyalogolt Erzsébet mellé. Lila köpenye csakúgy emelte a tekintélyét, ahogy fekete lakk cipőjével menetelt. - Megfojtom... - morogta, ahogy ismét neki dőlt a falnak. Magyarország halványan elmosolyodott, azután mindketten Alfredet nézték, ahogy mindenki más is.
- Szóval... - köszörülte meg a torkát, majd a jobbjában tartott fűrésszel hadonászni kezdett. - Happy Halloween! - mondta ki és egyből megnyomta azt a gombot, amely már egy ideje csábította az ujját.
Ekkor hirtelen sötétség lett, azután felgyúltak a neonos fények. Mindenhol feliratok és különféle formák díszelegtek. Még a torta is világított. Amerika elégedetten mosolygott, majd fejére húzta fehér maszkját és mászkálni kezdett, hogy üdvözöljön mindenkit és, hogy villogjon a fűrészével, mert neki annyira bejött ez a kellék.
- Amerikára vall... - húzta el a száját az angol, majd Erzsébetre pillantott, aki hirtelen felriadt és még a pohár is kiesett a kezéből. A szép üveg apró darabokra tört szét, ahogy a padlót érintette, de nem hallotta senki és nem is érdekelt senkit. Magyarország morogva hátrafordult, majd amikor egy önelégülten vigyorgó porosszal találta szembe magát, még be is húzott neki. Minek fogdossa a derekát, ha tudja, hogy csikis?
- Neked is szia... - mondta Gilbert miután felegyenesedett. Fekete csukját viselt, bár a haja világított alatta. Egy ideig dörzsölte az ütés helyét, de azután abbahagyta, kapott már nagyobbat is...
- Hol voltál? - csattant fel és gyilkos pillantást vetett kedvesére, aki vállat vont, majd átnézett a válla fölött. Vörös íriszei zöldekkel találkoztak. Arthur meglepetten figyelte a jelenetet.
- Elrabolom, rendben? - vigyorodott el, majd meg sem várva az angol reakcióját már húzta is az egyik teraszra Erzsébetet.
A nő vonakodva vonult végig a termen kézen fogva a porosszal és közben szemeivel megkereste Ausztriát, akit Svájccal talált meg. Megforgatta a szemeit, majd arra gondolt nem érdekli, hogy nyalják-falják a másikat az ünnep estéjén.
Gilbert kivezette, majd odalépdeltek a sötétbarna korláthoz, ami Magyarországnak a hasáig ért, míg Poroszországnak a combjáig.
- Hol voltál? - ismételte meg a kérdését most már halkabban a magyar.
- Kerestem a legjobb teraszt... - egy kicsit elpirult és ezen Erzsébet jót mosolygott. - Bocsi. - nyögte ki, majd párja felé fordult. - Sokáig voltál egyedül? - a haját füle mögé túrta és végigsimított az arcán. Magyarországnak eszébe jutottak idők, mikor jó lett volna ha valaki áll mellette, de csak csóválta a fejét.
- Odajött Arthur. - mondta. - És annyira nem unatkoztam, amikor beszélgetni kezdtünk, bár csak addig, míg Amerika nem jött... - elmosolyodott és visszagondolt az angol haragos arckifejezésére, amikor meglátta Alfredet.
- Eltudom képzelni mennyire jó beszélgető partner lehetett! - szarkasztikus volt, kicsit talán túlságosan is... Még nevetett is hozzá, amire Erzsébet elhúzta a száját.
- Szerintem csak túl sokat esik nála az eső, amúgy nem olyan borzasztó alak. - mondta komolyan, mire Poroszország megpuszilta a homlokát.
- Ugye nem csak ő lesz a téma? - kérdezte, majd magához húzta a magyar nőt. - Eszméletlen dögös vagy ma! Kár, hogy nem ünnepled a Halloweent, mert akkor jöhetnél hozzám kéregetni. - vihorászott, ahogy homlokát hozzányomta az Erzsébetéhez.
- És adnál? - mosolygott a magyar.
- Adnék, de nem cukrot! - elvigyorodott ismét, majd adott egy kiéhezett csókot kedvesének.
- Az a jó, hogy nem kell kéregetnem az ilyenért! - vágott győzedelmes arckifejezést.
- Szerencsés vagy... - mosolygott, majd ismét rámart a nő ajkaira, aki kezét nyaka köré fonta.
- Most már tudom... - lehelte két csók között a férfi szájára.
- Alfred kint van a party... - mondta Arthur és grimaszolva figyelte, ahogy az amerikai kettejükre zárja a nehéz, faajtót. - És te hívtál meg mindenkit! Szerinted nem fognak keresni? - morgolódott tovább és jobbjával, szinte megfojtotta saját pálcáját.
- És ha igen? Nem gondolnák, hogy veled vagyok! - mosolygott, majd ledöntötte az angolt a francia ágyra. A zöld takarót lelökte a földre, ahogy egyre hevesebben csókolta Angliát, majd egy pillanatra megállt. Arthur türelmetlenül lihegett, miközben lábai a combja, míg kezei nyaka köré fonódtak. - Mi van már? - morgott.
- Nem akarod kivenni a fogaidat? Csak mert furcsa, hogy ott vannak... - Alfred felállt és szomorkásan nézett az éjjeliszekrény előtt heverő fűrészére.
- Ja, ezek igaziak! - mosolyodott el az angol és megcsillogtatta vámpír fogait. - A tündérek csinálták. Király, mi? - lelkendezett. Amerika nagyokat pislogott.
- Ez tényleg durva, de a fűrészem akkor is menőbb! - kiöltötte a nyelvét, de előtte kacsintott egyet.
- Aha, persze... - megforgatta szemeit, majd lelökte magáról a köpenyét, ezzel ráakarta vezetni az amerikait, hogy most nincs kedve a jelmezekről társalogni.
- Look! - felvette és beindított. Működött. Hangosan. Nagyon hangosan! Arthur felugrott az ágyról, majd elvette a kiegészítőt az amerikaitól, azután a fejére koppintott. Tudta, hogy az emeleten vannak, ahova tilos feljönni, de senki nem süket és ebben a teremben van visszhang...
- Idióta! Mi van ha valaki feljön a hangra? - morgott Arthur és megvillogtatta szemfogait.
- S-Shut up! - sziszegte, azután lefeküdt az ágyra és a kalapját is levette. - A fogaim nem lesznek, majd útban? - érdeklődött, mire Alfred vállat vont és lehajolt hozzá, azaz a füléhez és abba suttogott.
- Majd megoldjuk valahogy... - ismét az ajkainak esett, de már keze vándorútra indult a felsőtestén. Egyszer azonban ismét megállt és nagyokat pislogott. Anglia szemei tükrözték haragját...
- Mi van már, megint? - sziszegte, amikor Alfred a kapcsolóhoz sétált és egyszerűen kioltotta a szoba fényeit egy pillanatra. Arthur először nem találta a rózsaszínfény forrását, ami felmászik a a virág mintás tapétákra, egészen addig, amíg maga mögé nem nézett. Fejét egyből kezébe temette, ahogy meglátta a hatalmas szívet az ágy fölött. - Annyira rád vall... - sóhajtott és elgondolkodott azon, Amerika miért van úgy oda ezekért a világító vackokért?
- Hű vagyok magamhoz. - vállat vont és ismét neki kezdett a csókcsatának, most már rózsaszín fényben habzsolta az élvezetet, amit az angol nyújtott neki...
***
- Mit akarsz? - morgott Vash, ahogy az osztrák üldözte, ugyanis ő maga megelégelte azt, hogy a jenki egész buli alatt nincs is ott... Egyszóval méltóságteljesen távozni akart, de Roderich a nyomában volt így nem tudta nem magára vonni a többiek figyelmét, arra a kemény 10 másodpercre...
- Megyek veled. - jelentette ki Ausztria és beérte a svájcit, aki morgott ugyan és szúrós szemmel bámulta egy ideig a mellette sétálót.
Rájuk nehezedett a csend, de nem az a megnyugtató, hanem az a kínos, amit inkább mindenki kerül. Halkan mendegéltek egymás mellett és hallgatták a cipőjük csattogását a betonon, figyelték az embereket. Svájc morcosan nézte, ahogy a gyerekek jelmezekben mászkálnak, vihorásznak és vitatkoznak arról, ki mennyi cukrot gyűjtött össze. Rodarichnek azonban kifejezéstelen arca volt. Arisztokratikus kisugárzásán mit sem változtatott az a tény, hogy most fehér köpenyben villogott.
- Lichtesteint hol hagytad? - törte meg a csendet az osztrák, mire Vash felmordult és odavetette.
- Otthon. Nem hurcolászom olyan helyekre szegényt, ahol éreztetik vele, hogy miniállam. - itt valószínűleg arra célzott, hogy Amerika biztos nem ismerte volna fel, még ha meg is mondja a nevét vagy hogy Európában van.
- Értem. - Ezzel visszajött a csend és addig, amíg körbe nem vették őket egy vihorászó, háromfős gyerektrió nem is akart múlni. Egy zombi kisfiú, akinek fekete haja, sötétkék szeme volt. Egy vámpír kislány, akinek szintén fekete haja volt. Leomlott a válláig, így hagyta érvényesülni a gallért, meg egy apróbb kisfiú, akinek varázspálca volt a kezében, melynek végén aranycsillag díszelgett. Valószínű testvérek és a fiú a legidősebb.
- Mit szeretnétek? - kérdezte az osztrák és próbálta kipréselni magából az angol szavakat.
- Ti nem amerikaiak vagytok! Mondtam! Anne, ide a cukrommal! - a kisfiú elvigyorodott győzedelmesen, majd markát a húga felé tolta, aki morcosan beleejtett egy narancssárga csomagolású édességet.
- Nem ér! - nyavalygott. - De néni te is külföldi vagy? - kérdezte a kislány, majd Svájcra pillantott, aki majdnem felrobbant mérgében, de csak az látszott rajta, hogy a füléig vörösödik és ökölbe szorítja a kezeit, na meg csikorgatni kezdi a fogait és elmotyog pár káromkodást saját nyelvén.
- Nem vagyok néni. - morogta, majd összefonta a karjait. - És igen, külföldiek vagyunk.
- Na én mondtam, Anne! Ide az én cukrommal is! - most a legkisebb fiú nyelveskedett nővérére, azután papírzacskójába ejtette a zsákmányát. Ausztria leguggolt a kislányhoz, aki fogta öccse kezét, míg a legnagyobb inkább Vashoz mászott közelebb.
- Jól kijöttök egymással? - érdeklődött mosolyogva, majd a köpenyéből előhalászott két csokit és a csillogó szemű gyerekek kezébe nyomta, akik egyből bekapták. Anne megszólalt, miután megette a sajátját.
- Igen. - mondta mosolyogva. - A bátyánk John mindig megvéd minket. - a kisebbik bólogatott. - Mellesleg ő Ben, a kisöcsém. - mutatott a varázslóra, aki gyermekien rámosolygott az osztrákra.
- Értem... - motyogta Ausztria.
- Nagyon finom ez a csoki! - lelkendezett a kislány. - Hova valósi, bácsi? - érdeklődött, majd elkezdtek beszélgetni. Ausztria elmondta nekik mi a polgári neve, hol él, mik vannak ott és még sok mást, eközben a legnagyobb fiú Vash mellett topogott.
A svájci rá pillantott.
- Mi az? - próbálta kedves lenni.
- Én is azt hittem nőnek tetszik lenni, bocsánat... - motyogott a gyerek és bár Svájc legszívesebben leütötte volna, nem tette, helyette csak a gondolataiban.
- Szóval megvéded a testvéreidet? Helyes. te vagy a legnagyobb ez a te dolgod! - lehajolt a gyerekhez és a szemeibe nézett. John pár pillanatig meglepetten pislogott, de azután elmosolyodott és szaporán bólogatni kezdett. Vash szája is görbülni kezdett, majd ő is a fiú markába szórt kedvenc csokijából, aki pedig őt faggatta ki az otthonáról.
Egy ideig még cseverésztek a gyerekekkel és (nagyon nem akarták) odaadták nekik az össze dugi-csokijukat, amit arra az esetre hoztak ha a party unalmas lenne. Amikor ismét e reptér felé sétáltak megint csend lett, de ez már felszabadultabb volt, valamivel... Ausztria elkapta a svájci kezét és az kivételesen nem ellenkezett, bár morgott, de nem rántotta el.
- Téged is emlékeztettek a gyerekek valakikre? - mosolygott az osztrák.
- Miről beszélsz? Nekem egyáltalán nem jutott eszembe semmi! - pocsékul hazudott, az arca ki si pirult, de Roderich csak mosolygott a reakción.
***
- Szerinted jó a buli? - kérdezte Francis, ahogy az ölében fekvő kanadai hajával játszadozott.
- Figyelj, mondtam, hogy nekem nem nincs kedvem menni, de te mehettél volna... - grimaszolt Matthew.
- És hagyjalak egyedül, mon cheri? - vonta fel a szemöldökét, majd lágyan megcsókolta kedvesét. - Azt már nem... - mosolygott, de ekkor Kanada felállt és ő elhúzta a száját.
- Megpróbállak kárpótolni. - megpuszilta Francis borostás arcát, majd eltűnt a halószoba felé.
Matthew magára öltött egy kezeslábast. Ez volt a jelmeze. Fehér jegesmedvének öltözött, ez igazán rá illett. Végigmérte magát az álló tükör előtt és rájött, hogy ez iszonyú kínos. Igaz Franciaország szerette ölelgetni, de biztos valami szexibbet várt volna tőle, nem pedig azt, hogy medvének öltözzön, piros szalaggal a nyakában. Párjának lehet elég lett volna a szalag is... Már mindegy. Iszonyat cikisen fogja érezni magát, d ha egyszer megcsinálta akkor már kimegy, hátha nem vált Francisből ki rossz reakciót.
- Jössz? - kiáltott utána a francia, mire Kanada lehajtott, vörös fejjel, medvés kezes-lábasban kibújt és elé állt. Franciaország először kuncogni kezdett.
- Nagyon gáz vagyok? - emelte fel Matthew a fejét szomorkásan. Könnyekkel küszködve. Francis nem mondott semmit egyre csak mosolygott és magához intette a fiút, aki leült az ölébe. A francia hirtelen felindulásból majdnem kiölelte belőle a szuszt is.
- Nagyon aranyos vagy! - megpuszilta, majd gyengédebben ölelte magához és Kanada felé fordult. Kezeit, azaz mancsait átvetette a nyaka körül és borzasztóan zavarban volt.
- M-Merci... - nyögte ki, mire Francis lágyan csókolni kezdte.
- A szalag különösen megmozgatja a fantáziámat! - vigyorgott. - És ezt máskor is felveheted nekem! Sőt, azt a szalagot is felveheted, magában persze... - Matthew még vörösebb lett, de ez Franciaországot nem hátráltatta attól, hogy újra és újra csókolni kezdje.
Hogy van az, miért van az, hogy az alap párosokkal is olyat írsz, ami még nekem is tetszik? D':
VálaszTörlésDe most komolyan. Ilyen nyáltenger, de nem mondom azt, hogy fúj, hanem úszok benne. Pedig gyűlölöm a fluffot. Azaz gyűlöltem, de megszerettetted velem. D": Miféle varázserőd van?!
HAHAHAHAHA.
TörlésItt az ideje, hogy te magad is nekiülj és nyáltenger és rózsaszín vattacukor. <3