Hétköznap

Fandom: Hetalia
Tartalom: Hát Au. Lukas reggel dolgozik, Mathias meg este, egy házban laknak, ja meg ott van Emil is mint fogadott fiú.
Páros: DenNor
Egyebek: Hát. Megpróbáltam. 


Lukas a szemei alatt mély karikákkal vedelte be a napi koffein adagját, hogy aztán a szájába kapjon egy félig megkent vajas zsömlét, majd a karórájára pillantson és biztosan megállapíthassa, hogy elkésett. Már éppen vette magára a fekete zakóját, amikor Christensen hátulról átkarolta és a fülébe suttogott.
- Legyen szép napod. Én hajnalban értem haza, szóval, ha elmentél al-
- Kösz - nyomott gyorsan egy villámcsókot a párja ajkaira, hogy az elhallgatassa, aztán felkapta az aktatáskát és már rohant neki a nagyvilágnak, de még maga mögött idegesen bevágta az ajtót.
Christensen még egy ideig állt az a bejárat előtt, (fehér köntösben és vörös mamuszban) mintha arra számítana Lukas itthon hagyott volna valamit. Az ablak nyitva volt és besüvített rajta a hűvös, őszi szellő, felmászott a falakra és még az ebédlőasztal fehér, csipkés terítőjébe is belekapott. A férfi először megpróbált úgy tenni, mintha nem zavarná a dolog, azután mélyet sóhajtott, odament és becsukta azokat, mielőtt kihűl a ház.
- 'Reggelt... - dörzsölte meg a szemét Emil, ahogy pici lábacskáival kitotyogott az ebédlőbe, közben jobbjában szorongatta a rózsaszín plüssnyulat, amit még a bátyjától kapott.
- Jó reggelt! - vette fel a nyakába Christenen egy nagy mosoly kíséretében. - Felkeltél?
- A bátyó? - nézett körül, mint aki meg sem hallotta a kérdést. - Már elment? - kérdezte, miközben kis kezecskéivel belemarkolt a szőke tincsekbe. Christensen bólintott. - Pedig ma nem aludtam egész éjszaka, hogy lássam reggel elmenni...
- Egész éjjel?
- Igen.
- Akkor biztos fáradt vagy. - állapította meg és a gyerekkel a nyakában felmászott az emeletre, egyenesen Emil szobájába, ahol ő maga is befeküdt az ágyba. A sötétkék falakon, megtörték az egyhangúságot, a kis, cikázó tündérkék. 
A kisfiú belülre kúszott, közben a dán betakarta mindkettőjüket. Emil hozzábújt és miután elszenderült, nagyokat szuszogott. Christensen, bár elakart menni, mert tényleg kényelmetlen volt az ágy (magának közben feljegyezte, hogy megkéri Berwaldot, hogy csináljon egy újat), de túl nehéznek tűnt felállni. A pillái elnehezedtek és egyre kevesebbet pislogott, míg végül ő maga is elaludt.
***
- Itthon vagyok - mondta Lukas, miközben ledobta az ajtóba a táskáját, és a fogasra akasztotta a zakóját. Belebújt a kedvenc, norvég mintás mamuszába és egy ideig várta, hogy üdvözölje valaki, de mivel nem történt meg, inkább utána nézett a dolognak és benyitott a hálószobába. Christensennek nyoma sem volt. 
Mielőtt még elkezdett volna holmi kétségbeesett gondolatokat kergetni, fellopakodott a lépcsőn, hogy benyithasson az öccséhez.

Emil és párja is mélyen aludt egymás mellett és látszott, hogy kemény küzdelmet vívtak álmukban, mert lerugdosták a takarót magukról. Lukas sóhajtott, majd melegen rájuk mosolygott, nyomott egy puszit mindkettő homlokára és betakargatta őket, hogy azután lemehessen és neki kezdhessen a papír munkának.