Cirque

Fandom: Assasin's Creed 
Tartalom: Au. Malik a félkarú porond mester és a vágott szájú kötéltáncos, Altair. Elvont és jó akart lenni. Sajnálom.
Páros: AltMal 
Egyebek: Küldöm az egyik legjobb barátnőmnek még karácsonyra és úgy gondoltam Morgennek is. Ne haragudjatok. Indokolatlan francia cím. Google fordító által. Ajaj. 

A félkarú porondmester a színpad közepére állt. Körbenézett, lassan, vontatottan, méltóságteljesen. Kezében egy megafon, bársony ruháján ezüst gyöngyök csillogtak. Ruhaujja fel volt csíptetve vállához. 

A félkarú porondmester a színpad közepén állt. Kéregbarna szemeiben az eljövendő napok reményei, vágyálmok sűrű kavalkádja és a függöny, oh, a függöny. 

A félkarú porondmester megmaradt kézfején körmei feketék, arcán finom borosta, száján éktelenkedő félmosoly. Ujjaiban megafon, úgy szorongatja, mintha az élete múlna rajta. Úgy szorongatja, mintha a másik kezét is elveszíthetné. 

A félkarú porondmester egyszerűen szerette megérinteni a dolgokat. Szerette, ha érdes, ha bársonyos a tapintása, ha az üvegen nehezen tudta végighúzni az ujjait, ha a színfalak mögött kedvese testén pihentethette kezét. 

A félkarú porond mester hatalmas kalapot hordott. Körbemutatott, lassan, vontatottan, méltóságteljesen. Jobb szeme alatt gyöngy ékesítette. Szemhéjain mély-lila smink, csillám fénylett a rivaldafényben.  

A félkarú porond mester felkonferálta az első attrakciót. Mozdulatai illumináltak, gyorsak, akár egy kámfor felhő, elillantak. Ahogy a mozdulatai, ő is ugyanúgy elillan, léptei puhák, nesztelenek, lényegesen érezhetetlenek. 

A vágott szájú kötéltáncos legalább húsz méter magasan áll és lefelé néz. Szemei villámok, ahogy végigpásztázza a sorokat. Olyanok akár a tapsoló hangyák és ő egy óriás, aki lenéz rájuk.

A vágott szájún nincs kötél, biztosíték, csak a tapasztalata és a tehetsége. Leginkább a tehetsége, hiszen az egész előadást harmadjára csinálja. 

A vágott szájú alatt nincs háló. Nem törődöm mozdulattal áll rá a kötélre. Kezeit két oldalt kinyújtja és egész kecses testtartást vesz fel. 

A vágott szájú nem rémült, még csak nem is izgul. A gyomra nem rándul görcsbe, nincsenek verejtéktől csapzott hajszálak a csuklya alatt. Nincsenek remegő lábak, karok, érzések. 

A vágott szájú elindul, a kötél meg sem rezzen. A nézők egy emberként csodálkoznak el, néhányan visszatartják a lélegzetüket, mások egyből tapsra kerekednek. 

A vágott szájút vajnyi kevésbé érdekli akármi is. Magabiztosan végigsétál a kötélen, még a szeme sem rebben. Tapsokat hall. Erőteljes, dübörgő, elismerő tapsot. Féloldalasan elmosolyodik, a vágás követi az ajka mozdulatát és meghajol. Kecses. 

Az előadás végeztével minden nyüzsgés, hangos és a szavak összemosódnak egyetlen, érhetetlen hanghullámmá. Mint ahogyan az emberek, a tömeg összemosódik egyetlen emberré és úgy mozog, ütemesen, egyszerre, rendezetlenül, de mégis összhangban. 

Az előadás végeztével a sebhelyes és a félkarú az egyik ketrec mögött csókolóznak, csak úgy, mint eddig minden előadás után. Lopva, titkon és a legnagyobb szenvedéllyel, amit az ember el tudod képzelni.