Can't be-

Fandom: H2GAWM (How to get away with murder) megint új fandom. *leüti magát*
Tartalom: Ha nem láttad még az évadzárót bele se nézz!! S P O I L E R. Szólok. Még visszafordulhatsz. Mostmár nem. Szóval, azután játszódik közvetlen, hogy Connor is megtudja Oliver tesztjének az eredményét. *sír* angst as hell.
Páros: Coliver 
Egyebek: Hibáztassa mindenki Szocsit, meg a szar győzködését és mert ez a sorozat feels. 

Connor Walsh lesújtva, megsemmisítve és legfőképpen átbaszva érezte magát abban a pillanatban, amikor összemosódtak a hangok, a képek. Oliver arca nem volt más, mint valami hatalmas és csodálatos massza és legszívesebben felmászott volna a Mennyek felhőire és beperelte volna Istent, úgy, hogy még Annalise Keating sem tudta volna megvédeni.

De nem tehetett mást, minthogy leült az ágyra; az recsegett aprón (így recsegett volna ekkor tájt alattuk; az ünneplés mámorában, egymás testének simultak volna, minden elhangzott kéjes nyögés egy ígéret lett volna és annyira cseszettül boldogok lehettek volna) és odahajolt Oliverhez. A férfi reszketett, zaklatott volt, csalódott, dühös és végeláthatatlanul elkeseredett minden tekintetben. Igazából nagyon is érthető volt, miért.

A szépen felépített, gondosan megtervezett életük egy szempillantás alatt veszett oda és már csak illuminált ködfelhők sokaságában álmodhatott boldog életről, valahol egy kertes házban, gyerekek örömteli nevetésével, egy vigyorgó, szexi ügyvéddel az oldalán.  

Connor Walsh tudta ezt és utálta és gyűlölte az egészet, és igazságtalannak érzett m i n d e n t maga körül. Úgy tűnt ez az egész csak egy rossz vicc. Egy elbaszott előadás a legcsóróbb színházban, amit egy semmirekellő, másnapos rendező bérelt ki, csakúgy poénból.

Lehetetlennek tűnt fel fogni, hogy ő maga; aki annyi mindenkit kényeztetett, hogy már számolni se tudja, aki az információk legtöbbségét szexuális úton szerezte meg és a fenébe is annyiszor kefélt már az életében, hogy neki járna az a rohadt nemi betegség.

Nem Olivernek.

Olivernek, aki vastag, fekete keretes szemüveget hord, nem beszélget a bárban srácokkal, nem fekszik össze minden jöttment férfival, aki az útjába kerül. Oliver i n f o r m a t i k u s és minden reggel korán kel, rendbe tartja a házát, a ruháit, az életét. Tegyük hozzá, hogy szabad idejében a Tövismadarak kölcsönzi ki és az a legnagyobb baja, hogy talán később viszi haza.

Olivernek gyönyörű mandula szemei vannak, imádnivaló mosolya, csodálatos nyakíve és rohadtul olyan illata van, mint a fenyveseknek; tiszta, friss.

Connor finoman magához ölelte és megpróbálta rettentően megemberelni magát. Remegett, nem tudott szólni. Mintha a szavak megakadtak volna félúton a torkában és most nem tudnak onnan kijutni, hánykolódnak egy helyen. Oliver fojtottan zokogott és Connor nem tehetett mást, csak átölelte és végül csak annyit mondott, hogy minden rendben lesz. Tisztában volt vele, hogyha elég sokszor mondja meggyőzheti magát. Ezt tanulta. Érvelnie kell, kapaszkodnia tíz körömmel ebbe a hatalmas hazugságba és Oliverbe.

Ha Oliver nem lesz mellette

össze fog

omlani

mint egy

kártyavár

. . .   

hiszen  

a

vértől

csúsznak

lapjai

. . .