Hang on

Fandom: In the Flesh régi haver<3
Tartalom: Jaj. Nincs cselekmény. Simon és Kieren új hobbija, hogy együtt akasztják fel magukat? Hátnemédes?nem.*lecsapja magát* hurt/comfort
Páros: Sieren
Egyebek: Készült Szocsi drága szülinapjára, ami azt jelenti, hogy neki ajánlom és amúgy is. Hiányzott már ez a fandom. Bár őszinte leszek mindenkihez; kiestem a rutinomból, még hozzá kell szoknom, hogy nem soká gimi és nem úgy tűnik, mintha felvettek volna, de még így is Debrecenbe kerülök, aminek igazából tökre örülök. Ja és holnap  Oszake, ami annyit tesz, hogy így lehet engem megtalálni: 

Oké, Isaac-hez hasonlatosan be lesz göndörítve és a sálam is sötétkék lesz. 

Simon és Kieren rengeteg mindent szerettek csinálni együtt. Közöttük szerepeltek azok a pillanatok, amikor Kieren új, ronda pulcsikat választott Simonnak Amy segítségével. Általában norvég mintásakat, vagy zöld árnyalatúakat, mert valahogy Simonhoz ilyenek illettek, vagy amikor a sírok között járkáltak és mindenki feliratához hozzáfűztek valami egészen eredeti dolgot. Néha egészen szarkasztikusakat, amiken képesek voltak egy óra múlva is röhögni. Továbbá újabb hobbijuk közé tartozott, hogy a szobában csókolgatták egymást szüntelen, halott ujjaik ide-oda futkoráztak a másik testén, felfedező utakat kerestek szüntelen. Az ágy mindig megadóan nyikorgott alattuk és Kieren szobájában már nem az a melankolikus csend uralkodott, mint annak idején. Simon mellkasán feküdt és ő puhán simogatta, becézgette és szeretgette a legcsodásabb módon, amit egy halott ember kaphat.

A legeslegújabb közös és egyben iszonyú romantikus és halál morbid hobbijuk volt, hogy együtt lógtak. A művelet előtt alaposan kiválasztották a fát, mennyire magas, mekkorát fognak esni, amikor földet érnek és egyéb dolgok. Sosem túl magas, sosem túl alacsony. Az ágnak nem kellett strapabírónak lennie. Simon hozta a két széket, Kieren meg a köteleket. Érdekes szituáció volt, valóban, ahogy egymás nyaka köré tekerték a viszonylag vastag kötelet. Ujjaikkal eligazgatták, végighúzták ujjbegyeik a finom íveken. A székek elborultak és eltökélten feküdtek hanyatt a sáros földben.

Lógtak. Élettelenül, csendesen és nem történt semmi sem. Nem sikoltottak, nem kapálóztak, nem volt utolsó lehelet, se vészjóslóan elhaló dobbanások. Egyszerűen csak becsukták a szemeiket és megtalálták egymás kezét. Jéghideg, élettelen ujjaik összekulcsolódtak és ebben az egészben volt valami nagyon intim és csodálatos. Simon közelebb húzta őt a levegőben, a nyakukat vágta a kötél, belevájt a szürke, elhalt burokba, amely elsorvadt izmaik komplex összegét bújtatta. Kierennel szorosan bújtak össze, mint a fázós pingvinek az Északi- sarkon egy hatalmas viharban.

A dolog egészen addig rendben is volt, amíg a faág ósdin reccsent párat és Simon háttal a földön, míg Kieren Simon mellkasán landolt. Mocskosak lettek és szinte kényszerítették magukat, hogy levegő után kapkodjanak. Mindig úgy végződött, hogy elnevették magukat, olyan felhörgésnek indult. Az emberek sírtak, amikor meghaltak. Kieren egy mocskos barlangban sírt vérkönnyeket egy sosem igazán létezett szerelem után.

Az emberek megkönnyezték és talán volt, aki sajnálta is, amikor meghaltak, lám ők mégis halottan nevettek az életen, amit már soha, de soha nem kaphatnak vissza,  mígnem ajkaik élettelen és egyben szédületes csókba nem forrtak. Fájdalmas belegondolni élőhalottként, mennyivel boldogabbak és elevenebbek voltak.